Az ex-barátommal lassan egy éve külön élünk de még mindig szeretjük egymást teljes szívünkből, de a családi körülmények ellehetetlenítik hogy együtt lakjunk, ti mit tennétek a helyemben?

Nagyon fiatalon összejöttünk én 17 voltam, pasim 16 éves, egy évre rá odaköltöztem hozzájuk, és 5 évig éltünk együtt. Ő a mamájával lakik ő nevelte fel, és mivel már nagyon beteges(el tudja látni magát, boltba vagy utcára csak nehezen tud menni, van hogy mentőt kell hívni hozzá) nem hagyhatja magára hogy külön költözzünk. Sajnos a mamája nem fogadott el, olyan fajta nőszemély akit nem érdekelnek az érvek vagy a tények, csak a bosszúság dől a szájából a nap 24 órájában. az első pár évben nem volt akkora probléma, próbáltunk túllépni rajta, de idővel nem bírja az ember és tönkrement benne a kapcsolatunk, és családi tragédia is rátett egy lapáttal. Próbáltuk elfelejteni egymást, fél évig nem is beszéltünk, de igy sem halványultak az érzések. Most ott tartunk hogy megpróbálnánk újra, mert iszonyúan szeretjük egymást, de hozzájuk nem költözhetek és albérletbe se mehetünk, mert nem hagyhatja magára aki felnevelte őt.

A kérdésem az lenne hogy ti a helyemben elvárnátok tőle, hogy velem összeköltözzön, és esetleg a mamát az egyik gyerekéhez költöztetni.? Én sem tudom hogy megtudnám-e tenni az ő helyében, aki felnevelt, és ilyen állapotban van, otthagyni. 24,L