Jelölhet valami mentális betegséget az, ha valaki olyan bizalmatlan a párja iránt (előzőhöz is), hogy közös házat, nagyobb dolgot sem akar vele vásárolni?

Egyetértek a baratnoddel , én sem megyek bele a közös kasszba senkivel

Közös lakást sem akarok venni senkivel soha nem lehet tundi mit hoz a jövő

Nekem az a célom hogy egyedül vegyek egy saját lakást ami csak az enyem így senki nem veheti el tolem nem kell felezni , eladni ha szet megyek valakivel

N24

Mentális betegsége biztos nincs. Ha van valami bizalmi problémája, az korábbi lelki sérülésből eredhet, rossz szülői mintából esetleg. Egy volt kolléganőm édesapja jól keresett, elég nagy lábon éltek. Aztán meghalt, mikor még a kolléganőm gyerek volt, és az életszínvonaluk meredek zuhanórepülésbe kezdett. Bizonyára erősen megingott az alapvető biztonságérzete, mert azóta nagyon hasonlóan gondolkodik, mint a kérdésedben szereplő nő.

Vagy csak szimplán elérte az elidegenedési folyamat, mint sok más embert is.

Vagy csak szimplán negatív tapasztalatai voltak. Én ugyanilyen vagyok, de én gyerekként abba nőttem fel, hogy minket az apám semmizett ki majd lépett le, és többet nem is láttuk. Rettentő sok tanulásba, munkába és áldozatba került innen kitörni és lakást venni magamnak egyedül.

Ezer százalék, hogy ezzel nem lesz közösködés, nem képezi semmilyen további ingatlannak a jelzálog alapját és úgy amúgy nem vagyok hajlandó ezt konkrétan senkiért feláldozni.

Tulajdonképpen számomra a családnak sincs különösebb "szentsége", az én családom is elárult, és ezt bárki más is megteheti bármikor, szóval szerintem ez nem mentális betegség, csak racionális gondolkodás, ami maximum nem tetszik valakinek.

N