Ordas bunkóság, vagy elnézhető reakció?

"A fiú részéről jogos-e ordas figyelmetlen bunkóságnak kezelni és adott esetben rossz előjelekre való hivatkozással megszakítani a kapcsolatot?"

Ha te ennyi miatt szakítani akarsz, akkor kétlem hogy annyira szerelmes voltál.

A lány egy hangyafazsnyival se érettebb a koránál, ezért reagál le így egy beszólást. Ha már elment otthonról, akár átmehetett volna a fiúhoz is, és ott duzzog, a fiú pedig vígasztalja.

Az teljesen jogos, hogy ezt rossz előjelnek tekinti a fiú, és le is zárja az ismerkedést. Kéne a fenének egy ideggyenge hisztérika meg egy pokoli anyós.

A làny annyit tehet, hogy végre felnő, és első perctől leállítja a jó édes anyját, hogy ne mondjon ilyet a szerelméről, nem neki kell tetszenie.

Így viszont semmi értelme az egésznek.

Én szakítanék.

Ha egy fa alatt sír inkább, mint hogy velem legyen, akkor nem látom értelmét a dolgoknak. Még a kapcsolat legelején is többre tartom magam egy fánál. Egy normális kapcsolatban együtt beszélik meg a dolgokat a felek, nem saját magukba vonulnak vissza.

Ha nem is bunkóságnak kezelnèm, de rosszul esne, ès valószínüleg szakítanèk, mert a lánnyal olyan szintű problèmák vannak, amiket hosszabb távon nem bírnèk, ès nem is akarnèk sem elviselni, sem kezelni.

Azèrt aki elmegy inkább egy fa alá órák hosszát sírni, úgy, hogy tudja várnak rá, ès a szerelme vállán is kisírhatná magát, azzal nem kis bajok vannak.

Szerintem kéne adni a dolognak még egy esélyt. A lány picit túlzottan kiakadt, ellenben én is rohantam már el otthonról az anyukám miatt sírva, azonnal sose valaki máshoz mentem, hanem csak valahová ahol egyedül lehetek, ott sírtam x ideig, aztán hívtam fel valakit, hogy hé, átmennék. Az 5 óra picit sok idő sírni, de ha ennyi kellett neki, akkor ennyi kellett.

Tudom, hogy mennyire rossz érzés és mennyire fáj, ha eltűnik, akit szeretsz és nem jelenik meg. Ilyrt is éltem át, szörnyű volt. De ha nem állandóan fordul elő, akkor szerintem meg lehet bocsátani bár nehéz. Minél többször fordul elő, annál rosszabb érzés és annál nehezebb elnézni. De én úgy gondolom, hogy a lánynak elég jó oka volt rá. Nem azt mondom, hogy hibátlan volt, amit tett. De azt írod, nem volt telefonja. Gondolom eléggé összeveszett az anyukájával, eléggé ki volt akadva, órákon át sírt, nem tudta, hogy mennyi idő telt el. Telefon nélkül normális hogy nem szólt. Sírva elrohonas esetén otthonról nem fogod még gyorsan bekapcsolni a géped, hogy írj Facebookon.

A lány nem fordult a fiú ellen, pont kiállt mellette az anyjával szemben. Egy ilyen veszekedés alatt az anyukák eléggé a lányuk lelkébe tudnak taposni, gondoljon bele a fiú abba, hogy mondjuk az anyukától a lány 3-4 olyan bunkisagot hallott, ami annyira fájt neki, mint az, hogy a lány eltűnt. Szerintem utána normális, hogy sírt X ideig. Persze azért atmehetetet volna a srachoz is, de vagy félt, hogy elítéli,b vagy nem akarta elrontani a romantikus estét (nem gondolta hogy olyan későn ér vissza), plusz az anyja a pasas miatt szidta, ez is közrejátszott abban, hogy nem a fiúhoz rohant.

Értem, hogy szarul esik a fiúnak, ami történt, de a lányt trauma érte. Szerintem ilyenkor a legutolsó dolog szakítani vele. Ilyenkor kéne mellé állni és elfogadnj őt, megbeszélni vele, hogy ilyenkor nyugodtan jöjjön át hozzád sírni, nem kell az erdőbe mennie, átjön, megnyugszik és mellette állsz.

Egyébként szomorú látni, hogy mindenki azonnal dobná a lányt, semmi kitartás és elköteleződés nincs bennetek. Önzőség az első ilyen után kidobni. Mondjuk úgy, hogy savat öntesz a lány sebébe,amit az anyja okozott.

Megoldás: meg kell beszélni, hogy mi legyen, ha újra hasonló szituációba kerül a lány, a fiúnak tolerálni,a lánynak pedig azt tenni, amit megbeszéltek.

#6

18 éves, nem 8. Jogilag felnőtt, szavazhat, házasodhat, szerződést köthet.

Miért kéne a szàjába rágni, hogy mit tegyen? Miért nem egyértelmű?

Milyen trauma érte? Valószínű nem most szólt be az anyja először. Kiakad, 5 órát bőg az erdőben. Szerinted ez normàlis?

Egy hónap után milyen elköteleződést vársz? Még csak ismerkednek. Kijött egy olyan probléma, ami hosszú távon rányomja a kapcsolatra a bélyegét, és nem megoldható. (18 évesen kicsit korai lenne arra várni, hogy a bunkó anyós kihal a képből.)

Ilyenkor aki megy a szíve (vagy a nemi szerve) után, az hosszú évekre b..a el a saját életét is.

Úgy különösen ráfizetéses, hogy CSAK a fiúnak kell figyelembe venni a lány hisztijeit, de fordítva az se elvárható, hogy bekiabál a kapun, hogy ne várja hiába.

(Nő vagyok, mielőtt elfogultsággal vádol valaki.)

Ez a lány sajnos "sérült árú", igaz nem tehet róla, de az van. A kapcsolat arról fog majd szólni, hogy rá figyeljenek, neki legyen (végre) jó, őt javítsa meg a másik, mindezt amellett, hogy fenntartja a kapcsolatot azokkal, akik a sérülést okozták. Itt nem fognak közös célok felé haladni, csak a lány vigasztalgatása lesz napirenden. Rövid és középtávú kapcsolatra alkalmas lehet, de bármi komolyabbra erősen kétlem.

32/f

Nem értem minek kell hónap fordulót ünnepelni

Annyi erővel lehetne óra forduló , vagy perc

Lány helyében elbeszélgetnek az anyukával