Volt már valaki olyan helyzetben, hogy nem vállalhatta fel a kapcsolatát?

Volt. Gimis koromban egy rosszfiuba szerettem bele aki szintén velem akart lenni, és a szüleim nem örültek neki! :D egy darabig titkolózni kellett...

A férjemmel így indult a dolog. Mindkettőnktől rettegtek az emberek, sokan féltették a pozíciójukat tőlünk. Nagyjából ketten voltunk akik értettek bármihez is az egész egyetemen. Mivel tudtuk, hogy ki mit csinál rosszul, és ki nem alkalmas a pozíciójára féltek attól, hogy bárkit ki tudnánk szedni a vezető tisztségekből. Olyan befolyásunk volt, amit már tényleg csak azzal lehetett "gyengíteni" ha 0-24-ben mocskolnak minket. Hát még ha tudták volna, hogy randizgatunk. :D Aztán ahogy szépen lassan kitudódott természetesen kaptuk az ívet miatta, sokan szidtak minket mint a bokrot egymás miatt. De kicsit sem érdekelte akkor már egyikőnket sem. A karma tette a dolgát.

Én folyamatosan ebben a helyzetben vagyok benne: van egy alapbetegségem, és emiatt inkább nem vállalok be semmilyen kapcsolatot. Igaz nagyon ritka az, aki valóban érdeklődve közeledik felém, de őket is sajnos inkább emiatt elmarom magam mellől. (F)

Persze. Valamiéért nem szereti a család a szeretőket. Nem is értem, de már beletörődtem.