Ha párkapcsolatban az egyik fél a másik fizetésének töredékét keresi, mi a helyes?

most lehet, hogy megköpködtök, de ha 1 milliót keresnék nem jönnék össze olyannal aki nettó 100-at és nem tesz a változásért.

Egész egyszerű az oka ha én tartom el az a baj hiszen tőlem függene, ha nem adok pofátlan irigy dög vagyok.És jogosan tartaná fenn miért dolgozzak havi 160 órát 100-ért ha itthon döglődhetek majd a párom eltart.

Amit én tennék ha mégis összejönnék: támogatnám anyagilag , hogy piacképes tudásra tegyen szert.Mivel a keresete közös kassza esetén elhanyagolható azzal segítek a legkevésbé neki ha pénzt adok ehelyett inkább a jövőjébe fektetnék.......

Ha tanulni szeretne támogatnám, de ez már az ő része amit bele kellene tennie tanulás,szorgalom és kitartás......

"nem jönnék össze olyannal aki nettó 100-at és nem tesz a változásért."

Az öcsém programozó, 700 ezer fölött keres. A menyasszonya tanítónő, kb. 120 ezres fizetéssel. Tündéri, kedves, csinos, jófej lány. Imádja a munkáját, mindig vidám, mindenkivel kedves. És az öcsémnek így jó.

Soha nem tudnék a párom pénzén luxusozni... Igen is tessék tenni érte, hogy többet keressen. Nem tartom helyesnek, ha megvesz valaki egy csomó felesleges luxus cuccot magának csak mert a párja pénzéből ezt megteheti. És én sem fizetnék mindent a páromnak ha ennyivel kevesebbet keresne nálam. Ki lehet úgy egyensúlyozni, hogy a többet kereső fél fizeti a háztartást, a kevesebbet kereső fél fizetése meg a saját költőpénze. De bármi ennél több szerintem már ráakaszkodás és kihasználás. Illetve függés a másik féltöl. Ami addig oké, amíg együtt vannak. Csak ha esetleg szétmennek akkor a kevesebbet kereső fél nagyjából mehet az utcára.

És én is azt az oldalt támogatom, hogy nem jönnék össze olyannal, aki ennyivel kevesebbet keres és semmi ambíciója nincsen a jobb életre. Vagy ha van is akkor azt az én pénzemből képzeli el. Én se a két szép szememért keresek ennyi pénzt.

Ha valaki egymillát keres eleg baj, ha az izgatja, hogy "el kell tartani" a másikat. Ekkora havi bevételnél nem számít. Pláne, hogy a masik is keres. Ha szerelem van, nem fogja érdekelni a másik bevétele. Durva lenne, ha az alapján valasztanank párt, hogy a kerestünk is hasonló legyen! Az már más, ha nem dolgozik egyáltalán. De ha pl. Tanítónő, mint a fenti példában, szereti csinálni, jól érzi magát a munkahelyen, csak azért képezze át magát, mert a leendobelije ennyire anyagias? Nonszensz.

Mi a férjemmel egy szintről indultunk. Csóró diakok, majd alkalmazottak voltunk. Vagyis én még vagyok is. Ő mára vállalkozó, legalább 5x annyit keres, mint én. Nekem sem lehetőségem (gyerekek) sem motivációm nincs a fejlődésre munka terén. Neki ezzel semmi baja. Az én jelenlegi feladatom a lányaink és a férjem számára a meleg otthon megteremtése, az övé pedig az ezekhez szükséges feltételek megszerzése. És ez igy van rendjén. Majd ha a csajaink kissé leszakadnak rolunk, lesz lehetőségem nyelvet vagy egyéb versenyképes szakmát tanulni.azert durva lenne, ha a keresetkulonbseg miatt hagyna el, mert neki volt lehetősége karriert epiteni6, amig én babáztam (nyilvan közös döntés következményeként).