Megtalálom az igazit?

20/F

Előre is szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet kívánni. Sok erőt egészséget, békességet, szeretetet.

Nem volt valami fényes a 2018-as év. Csalódások értek, depressziós voltam, megbuktam suliban, de megcsináltam a pótvizsgát, és folytatom tovább az iskolát. Diákmunkát nehezen találtam magamnak a nyári szünetben, nem elég, hogy megbuktam, elvesztettem a legjobb barátomat, még meló sem volt nyárra, aztán nagy nehezen valamit találtam magamnak. Csalódtam a legjobb barátomban, egyben az osztálytársam is, kihasznált a végtelenségik, de ezt csinálja mindenkivel, aztán megunja az embereket, és aztán elküldi a fenébe. Lányokban is csalódtam. Egyik lányka nem jött el a találkozásra, másiknak nem jöttem be, vagy nem tudott dönteni. Az utóbbi időkben olyan lányokra van szerencsém, akik orálisan kielegétik a fiút. Én az ilyen lányoktól undorodom, bárki is bármit mond. Voltak kapcsolatjaim, de csak smárolásig jututtunk el, tovább nem, és 2 hónapot tartott a kapcsolatunk. Ami a legjobban fel tud idegesíteni az mégpedig az, hogy a mai fiatalok, 3 hónap után a lány már a srácnál alszik, van közös fotójuk, egyszóval ez öl engemet a legjobban legbelül, hogy én nekem miért nincs ilyen szerencsém ilyen kapcsolatra?

Nincsenek barátaim. Régebben volt lehetőségem elmenni randevúra lányokkal, de a szüleim megakadályozták, hogy még fiatalka vagyok, 15 lehettem. Nem jártam sehova, csak otthon voltam, mert mindig azt mondták, hogy fiatal vagyok, valaki elrabol, leüt, stb stb. A 15 éves koromban volt a legjobb időszakom, amit igazán legjobb időszaknak mondhatom. Sok lány érdeklődött irántam, hogy szeretne velem találkozni, megismerni engemet személyesen. Állandóan azt gondoltam, hogy hülyét csinálnak belőlem a lányok, mert voltak olyan példák, hogy hülyét csináltak belőlem, és aztán nehezen bíztam meg a lányokban. Volt 3 ilyen eset, hogy nem lehetett kapcsolatom, mert egyik lány cigány volt, a másiknak pedig a szülei alkoholisták voltak, vagy kövér volt a lány, hogy én olyan lányt ne keressek magamnak. Csakhogy azt nem én döntöm el, hogy kivel leszek, sem a szüleim, csak az Isten. Jobban megy nekem az ismerkedés interneten keresztül Badoo-n, de ott is kevés arra az esély, hogy a lány visszaír. Reálisan nincs merszem megszóllítani egy lányt, aki már a legeselejétől bejön nekem, nem csak kívülről, de belulről is, mert félek, hogy lepattint, vagy van barátja. Voltak ilyen esetek is, hogy bejött nekem egy lány, és aztán jött a barátja, nem tudtam utánna menni, mert valami azt modta valaki, hogy ne menny oda, még megver, vannak ilyen megérzéseim, de a megérzés néha tévedhet. Egy lánnyal akivel dumáltam, bejött nekem minden szempontból, és aztán kezd a barátjáról beszélni. Olyan jó érzés, ha elkezdek egy lánnyal jó komunikációt kezdeni, és jól érzem magam vele, és aztán bemondja, hogy van barátja, akkor mintha világ vége lenne, olyan érzés ez számomra, feladom, nincs remény, kész vége, nincs szerencsém. Hiszek, próbálok pozitívan gondolkodni, de már kezd elfogyni az erőm.

Vannak terveim a jövőben mégpedig: Elveszíteni a

szüzességemet, egy normális lánnyal. Sikeresen leérettségezni, jó munkát találni magamnak jó fizetéssel, barátokat szerezni magamnak, utazni szeretnék, szeretném, hogy jobb felé forduljon az életem, hogy legyek végre boldog egy lánnyal, akár egy életre szóló szerelem lenne belőle, én igazán nem félnék attól sem, ha terhes maradna a jövendőbeli barátnőm, talán ez lenne a változás. Nincs annyi pénzem, hogy feltudjam nevelni a kicsit, de ha megtörténne, biztos nem adnám gyerek otthonba, márcsak azért, mert nincs elegendő pénzem arra, hogy gondoskodjak a kicsiről, és az anyukájáról. Szeretnék utazgatni, egy Real focimeccsre kijutni, csak sajnos az idegen nyelvet nem tudom.

Tudom, hogy minden lány, ember másmilyenek, de nehezen tudok megbízni emberekben, lányokban, félek a csalódástól.

Hol kezdjem a változást? Kérlek adjatok tanácsokat. Köszönöm.