Elítélendő elfogadni a segítséget?

Én is így járnék. Ezért is nem lesz senkim. Ezért is kell pusztulnom még idén.

De ha gondolod fogadd el, nagy baj nem érhet. Mikor megtérül, majd visszaadod és "adósság letudva"

Megértelek, én pl gyűlölök segítséget kérni bizonyos dolgokban. Ha nem muszáj, akkor inkább mellőzöm. De jelen helyzetben, ha nincs más lehetőséged és meg is térül a bele feltetett pénz s idő, akkor ne gondolkodj rajta. Ha bűntudotod lesz utánna, akkor fizesd neki vissza miután megtérül(amúgy ez illetlenség, szóval csak akkor tedd ezt, ha visszakéri vagy ha tényleg nyomaszt a dolog és ez segítene).

Amúgy erkölcsileg nem elítélendő a felajánlott segítség elfogadása, teh!t e felől ne legyen gondod.

"amúgy ez illetlenség"

Ja, de az is, ha utána a "segítő" fél örök jollyjokere, hogy "bezzeg akkor én ha nem mentelek meg..." vagy "feláldoztam érted..." örök manipuláció, végső érv, utolsó szó lehet ez.

Nem jó ez így. A tartozást mindig le kell tudni. Nem szabad lekenyerezettnek lenni.

Ezért is tart ott a társadalom, ahol, mert gyávák segítséget kérni, félnek tőle.

Pl. ha eltévedsz, akkor se kérsz segítséget?

Vagy, ha lelkiekben összetörsz, akkor nem fogsz segítséget kérni egy pszichológustól?

Bezzeg az orvos segítségét akkor is kérik, amikor nem szorulnak rá az emberek.

Nem elítélendő, kérdező, főleg, ha te is segítenél ugyanebben a helyzetben.

De a pszihomókus pénzért teszi, az eltévedés segítség meg félperces dolog.

De évekig pénzért...

Bár szépen lepontoztak, látszik már hova tart a társadalom.

Csoda, hogy nincs ebben a világban helyem...? Nem.

"Ezért is kell pusztulnom még idén."

Az öngy..lkossághoz meg túl gyáva vagy. Amelyik kutya ugat, az nem harap.

Csak a szád jár, de nincs mögötte tartalom.

#8

...majd meglátjuk :) Ha nem is így, akkor majd elvisz a szívroham az állandó aggodalmaskodás miatt :)

De akkor majd koccinthatsz apámmal, nagy buli lesz.