Szerintetek jobban szeretem én a barátnőmet, mint ő engem? Félreérzések elkerülése végett leírnám, hogy nem innen akarok útmutatót kérni egy párkapcsolathoz, csak véleményekre vagyok kiváncsi, hogy túlreagálom-e.

Ez a válasz csak és kizárólag rám/a párommal való kapcsolatra érvényes, de leírom, hogy lásd: ilyen is van.

Én nagyon szeretem a párom, de nem mindig fogjuk egymás kezét az utcán. Néha igen, néha elfelejtjük, néha kell a kezünk gesztikulálni :D (az üzletben pláne nem fogjuk mert rohadt kényelmetlen egymásba ragadva vásárolni)

A bújással, puszilgatással meg az a helyzet, hogy akinek igénye van rá az bújik. Ha neki volt olyan napja, hogy menekülne a világból akkor ő az akit én ölelgetek, ha nekem van szükségem akkor fordítva. De tudnod kell, hogy vannak akik úgy működnek, hogy ha túl sok intimitást kapnak akkor már nincs szükségük többre. Van aki gyerekszülés/szoptatás után érzi, erről sokat olvashatsz. Egyszerűen annyi intimitást kap akaratán kívül, hogy túltöltődik és ha introvertált (lásd: pihenni akar-egyedül) akkor egyedüllétre is nagyobb szüksége van.

Ez egy olyan dolog a kapcsolatban, hogy ha nem egyformák az igényeitek akkor kompromisszumot kell kötni és megérteni a másikat. Ha egyformák akkor meg a barátnőd tényleg nem szeret.

Az utóbbira csak te tudhatod a választ. A kérdés az, hogy ideáig is ilyen volt-e megjátszotta-e az igényeit az elején, vagy most változott-e meg. Ezt pedig csak úgy tudod meg, ha beszélgetsz vele.

A saját példámat írom le, nem tudom, mennyire releváns, de szerintem hasonló sztori, mint a tietek.

A barátom nagyon ragaszkodó és odaadó: hatalmas igénye van arra, hogy öleljük, pusziljuk, simogassuk egymást, rengeteg időt töltsünk együtt.

Én alapból lazább életbez szoktam: sok egyedüllét, szabad programválasztás és időbeosztás (nyilván nem korlátoz vavy ilyesmi, de másképp kell szervezni mellette az életemet)

Egy időben nagyon rámszállt: állandóan nálam akart lenni, velem szerette volna tölteni az idejét, én meg besokalltam, rettenetesne zavart, szinte fojtogatott...

Aztán megbeszéltem vele, hogy szeretem, imádom (mert így is van), de nekem kell idő a hobbimra, kell idő a kikapcsolódásra. Illetve ő is mindig azt csinálta, hogx megbeszéltük, hogy mikor jön és a végén addig tolta az időpontot, míg nem jött mondjuk egy nappal hamarabb. Na, ez iszonyatosan rossz volt, mert nekem voltak programjaim (ha más nem, akkor csak az, hogy olvasok vagy tanulok), esetleg nem rajtam múlott a dolog, máshoz is krllett alkalmazkodnom. Aztán ezt is megdumáltuk, nem lett belőle baj, de így legalább százszázalékosan rá tudok koncentrálni, ha találkozunk.

Igen, te jobban szereted.

A nőknek nagy nyugalmat ad az a tudat, hogy ha szakítanak, akkor másnapra van neki más. Ezért nem is veszik komolyan a kapcsolatot. A férfinál ez máshogy van, ezért ők jobban ragaszkodnak.

Mindenkinek màs a szeretetnyelve(ennek èrdemes utàna nèzned)

Van aki segítséget nyújt,tàmogat.

Van aki a testi kapcsolattal fejezi ki,valaki ajàndékot vesz stb.

Lehet hogy a baràtnőd màshogy fejezi ki a szeretetét.

Ezeregy indok lehet rà,hogy miért nem fogja a kezed stb. Jò komminikàcióval biztos kiderìted.