Én nappalin vagyok egyetemista, párom 10 évvel idősebb nálam, már dolgozik. Azt akarja, hog költözzek hozzá. Hogy oldjuk meg az anyagiakat, ha nekem nincs fix, "felnőtt" állásom, se fizetésem?

Férfiként is híve vagyok az arányos költsegmegosztásnak.

De vannak kivételek, pl ha a párod éppen tanul, vagy munkanélküli

Ilyenkor nem csak az összeköltözés, de egy mezei randi is olyan, hogy

- vagy fizetsz

- vagy nem mentek sehova, mert a másiknak nem telik rá

Én mikor egyetemista párom volt, akkor fizettem a rezsit és a kosztot. Igaz, mikor dolgozni kezdett, akkor természetes volt neki, hogy 50-50% osztozunk, nem kezdte, hogy legyen 70-30, mert én többet keresek.

Ha azt mondja költöztettek össze, akkor tudja, hogy ez anyagilag mivel jár. Nem azzal a nővel van sosem a probléma, aki diákként nem fizeti a rezsit, hanem aki később is természetesnek veszi, hogy ez a férfi dolga.

Szerintem se költözz.

Nagyon jellemző, hogy pont akkor megy tönkre sok kapcsolat, amikor dolgozni kezdesz. Minden megváltozik, sok a stressz, új emberek, stb. Akkor meg kapod a fejedhez, hogy csak kihasználtad, lehúztad anyagilag, és most már nincs rá szükség, és dobbantasz is.

Kicsit olyan, mint a tanulmànyi szerződés: legalább annyi időt illik még ráhúzni, mint ameddig eltartott. De ki tudja, hogy mi lesz 4 év múlva?

A másik, hogy az is kb. 4 év, mire érdemes gyereket vállalni. Suli után is kell dolgozni 2 évet, hogy normális gyed-et kapj, és visszavárjon a cég. Ha már most se érzed jól magad, hogy eltart, ez csak rosszabb lenne, ha így lesz gyerek is, és onnantól évekig csak az ő jövedelmére tàmaszkodgatsz. És ugye itt se lehet tudni, hogy mi lesz 5-6 év múlva.

De ha ő már most 30 felett van, nem biztos, hogy hosszú éveket akar várni, hogy utólérd.

Itt bukik ki a nagy korkülönbség, hogy teljesen más életszakaszban vagytok. Bulizni, ellátogatni és szexelni nem gond, de komoly, hosszú távú tervek esetében túl nagy megalkuvásra van szükség.

Szerintem üljetek le és beszéljétek jól át ezt a dolgot. Én azt mondom, ha nagyon szeretitek egymást és nem vagy az a lehúzós csaj, akkor nem fog gondot okozni ez a két év.

Egy 10 évvel idősebb pasi sokkal komolyabb gondolkodású és megbízhatóbb általában, mint egy korodbéli. Köztem és párom között 12 év van és jól kijövünk egymással már több, mint 10 éve. Nálunk is adódtak anyagi nehézségek, de mindig segítettük egymást és megoldottunk minden problémát. Szerintem egy próbát megérne és ha tényleg kellemetlenül éreznéd magad, akkor is léphetsz.

Köztünk 11 év van, ugyanígy voltunk az elején. Egy évem volt még az egyetemből, amikor összeházasodtunk. Levelezőn folytattam, így tudtam mellette picit többet dolgozni, de nyilván nem kerestem annyit, mint a férjem. Hozzáteszem, utána, teljes állásban sem, pedagógusként nehéz lenne egy középvezető fizetését produkálni. 😊 Most itthon vagyok a gyerekekkel, itthonról dolgozgatok, de ez nem fix, szóval a támogatások a biztosak egyedül, a mellékesnek meg örülünk. Köztünk ez sosem okozott problémát, tudta a férjem is, én is, hogy az én diplomámból nem dogunk meggazdagodni. Cserébe imádom a hivatásom, kiegyensúlyozott vagyok és van időm, energiám minden nap főzni, sütni, mosni, teregetni, vagy amit épp kell, munka mellett is.

Ha el tudod engedni a pénz kérdést és nem érzed magad kiszolgáltatottnak, hanem egy természetes és múlandó helyzetnek éled meg ezt a helyzetet, én azt mondom, bátran vágj bele. Nincs csodálatosabb, mint a szerelmed mellett évredni reggelente. 😊

Nem költöznék. Ezt olyan korú férfiként írom, mint a párod. Ugyanezt a sztorit végigcsináltam már egyszer, így azzal a hozzászólóval értek egyet, aki azt mondta, hogy a munkába állásod után fog összeomlani minden.

Mi is 9 év korkülönbséges párt alkottunk, az egyetemének 3. évében ismertem meg a lányt. Minden király volt, mindent meg tudtunk oldani, amíg tanult, és külön éltünk.

Ahogy végzett az egyetemmel, összeköltöztünk egy ismerős által kiadott lakásba, nagyon jó áron. Ekkor voltunk együtt két éve.

Én kb. a háromszorosát kerestem annak, mint ami az ő kezdő fizetése, emiatt megállapodtunk abban, hogy 70 / 30-at fizetünk. Ez azt jelentette, hogy neki mindössze 30.000 Forint hozzájárulása volt az állandó jövedelméből.

Mindemellett én nagyon szeretek ajándékozni, és ez úgy nyilvánult meg, hogy vittem munka mindig vittem haza olyan alapanyagokat a vacsihoz, másnapi reggelihez, ebédhez 2.500 - 3.000 Forint értékben, amit egy átlag pár nem nagyon vesz meg. Mindezt önzetlenül, és szeretetből tettem.

Az összeköltözés utáni két évben megromlott a kapcsolatunk, szakítottunk (én szakítottam, az oka most itt nem lényeges). Szakítás után pár nappal még a következőket kaptam a fejemhez:

- Fizethettem volna nagyobb részarányt is a lakásba,

- Őt zavarja, hogy nagyobb a fizetésem, és van egy nagyobb megtakarításom. Mindig azon agyalt, hogy vele mi lesz, ha szétmegyünk, és az én hozzájárulásom elveszik.

Szóval ezzel a kis sztorinak az volt a célja, hogy ne a férfit helyezd feltétlenül rossz perspektívába, miszerint majd ő jól kihasználja a kiszolgáltatott helyzeted.

Én inkább úgy gondolom, hogy Te magadtól leszel az - a férfi mindenféle nyomása nélkül -, aki elkezdi önmagát automatikusan kiszolgáltatottnak érezni.

Hiszen olyasvalaki mellett kell majd élned, aki jóval többet megteremthet számodra, mint az átlag fiatal férfi.

Nem élheted meg azt, hogy pl. milyen jó, amikor valakivel nulláról indulva megveszitek az első bútoraitokat, lakberendezési tárgyaitokat, lakásotokat.

Ráadásul a jelenlegi barátod még meg is öregszik melletted.

Egy férfi kb. 32 felett nagyon hirtelen elkezd öregedni, főként azoknál, akik nem figyelnek magukra.

Én fix, hogy nem menék bele abba, hogy eltartson. Egy párkapcsolat sem veszekedésmentes. Te ismered a párod, hogy milyen, hogy szerinted visszaélne-e ezzel. Oké, hogy most ő akarja jobban, de ez nem jelent semmit.

Én ezt úgy tudom működőképesen elképzelni, hogy az még korrekt, ha a lakásba nem fizetsz, mert nem tudsz, de emellett a háztartásba vásárolnál (és nem csak 1-2 dolgot hébe-hóba) stb. És főleg nem kérnél pénzt tőle szórakozásra, mint valamelyik válaszoló írta. Nekem most erre egy megoldás jutott eszembe, a diákhitel. De ha mostani életkörülményeid mellett elboldogulsz enélkül, akkor nem hiszem, hogy egy pasi miatt megérné felvenni. Azonban ha annyira kétségbeesetten ragaszkodsz a költözéshez (a kérdésedből egyértelműen nem ez derül ki :D), akkor az lehet egy átmeneti segítség.

Azt is vedd számításba, hogy még 2 év a párodnak lehet, sok lenne és nem feltétlen vár meg vagy azért, mert ő többet akar a korából kifolyólag (nem gyerekre gondolok még, de eljegyzésre, házassagra), vagy azért, mert lája rajtad a bizonytalanságot.

22/L