Meddig tűrhető/fogatható el valaki szenvedése és mikortól van az a pont amikor már egyáltalán nem elfogadható? El tudná valaki mondani, hogy működik ez egy normális párkapcsolatban?

A kérdés csak elméleti, mivel nekem nincsen párkapcsolatom, de eszembe jutott, hogy mi lenne akkor, ha lenne és olyan szinten tartana, hogy már együtt élünk..

Nem szeretném részletezni a dolgokat, de lassan fél éve elég stresszes és rossz fordulatot vett az életem ami év végéve az utolsó napokban még rosszabbra fordult. Talán most már nem fognak annyira rossz dolgok történni, mivel kezdenek végéhez érni a dolgok, de a napokban történt esemény következtében is folyamatosan rémálmaim vannak. Többször próbáltam meg elaludni és próbáltam pihenni, de minden alkalommal rosszat álmodok. Az utóbbi időben pedig, még ha nem is mutattam ki az embereknek itthon, mikor egyedül voltam nagyon magam alatt voltam. Bár a kérdésem lényege nem ez, csak megfordult a fejemben amit a kérdésben feltettem.

Nagyobb részletességgel arra vagyok csak kíváncsi, hogy aki már élt át hasonlót, hogy működött ez náluk és milyen megoldást próbáltatok kitalálni? Mind a két fél nézőpontját szívesen meghallgatnám, mert nem tudom, hogy működik ez valójában. Alapnak gondolom a másikon való segítést és a vele való törődést, de én nem igazán éltem még át, és nem igazán tudom, hogy mit kellene tenni, ha szorult/szomorú helyzetbe kerül valaki. Sose voltam jó ezekben a dolgokban ezért próbálkozom megérteni, hogy működik ez..