Férjem nem érti meg, hogy fáradt vagyok, mit tehetnék?

Ez az élet!

TE választottad! Vagy benyeled, vagy elválsz!

Egyikőtök szerepét sem kívánom magamnak.

A férjedét azért nem, mert utálom a kocsmákat. Dolgozni is inkább napi 8 órát szerettem, amíg dolgoztam, jóllehet gyakran előfordult, hogy több is volt, de cseppet sem zúgolódtam emiatt.

A te életedet sem kívánom, mert tényleg sok ez egy személyre. Miért akar téged is kocsmába vinni? Félre értettem valamit? Aligha, hiszen küldted őt egyedül. Ki van ilyenkor a gyerekekkel? Őket is vinni akarja? Na, neee!

Hogy mit tehetnél? Szép szóval, nyugodt körülmények között, abszolút nem megemelt hangon beszéljétek meg. Odahaza "fáradt", de a kocsmába menni van ereje? Neked segíteni már nincs? Én a válást csak végső megoldásnak javaslom.

F.

Mit "tehetnél"?

Nincs feltételes mód, azt tehetsz és teszel amit és amikor akarsz.

Ha ő duzzog az nem értem miért a te problémád, ha te pihenni akarsz pihensz, ha vele akarsz menni akkor vele mész.

Kérdezd meg tőle, hogy ha nem tudja elfogadni a szabad választásodat akkor vajon téged szeret vagy a saját komfortérzetét.(Kérdezd meg magadtól is.)

"Kijavította a telefonom."

Ó, hát persze. Mondjad meg a telefonodnak, hogy 42 éves fejjel legalább írni megtanulhatott volna, mert egy mondatot se tudott normálisan elküldeni, mindbe bele kellett "javítania".

"Azt kérdeztem, mit tehetnék, el kellett volna menni vele?"

A gyámügyet kéne inkább értesíteni, hogy ilyen pici gyerekeket otthagyva kocsmáznátok. Nyugodtan köpjetek fel, aztán álljatok alá, ti nem vagytok szülőnek alkalmasak. Szerencsétlen gyerekek, ilyen undorító emberek között felnőni, ezt látni példának... Végtelenül szomorú, hogy így kell felnőniük. :(

Magyar realitás. Tudod mit mondok én neked? Az életedért kizárólagosan csakis TE vagy a felelős!

Két dolgot tehetsz:

- megjavítod a házasságod, bár ott a férjednek is óriási szerepe lesz.

- vagy bevállalod az átmeneti kényelmetlenséget, és esélyt adsz magadnak egy jobb életre.

Én férfi létemre évekig hemperegtem a sz*rba, sírtam mindenkinek, mindig mást okoltam a kudarcaimért, mástól vártam a megoldást. Egy tragédia volt az életem, bár megvolt mindenem. Annyira lehúzott az örvény, hogy már semmi fényt nem láttam, semmi célom nem volt az életben.

Aztán az egyik reggel úgy ébredtem, hogy ebből elegem van. Igenis értékes ember vagyok, igenis minden perc ajándék az életemben. Tájékozott, olvasott ember vagyok, káros szenvedélyektől mentes, hogy kerültem ilyen rossz helyzetbe? Azért, mert kiengedtem az irányítást a saját kezemből, mások életét éltem, mások gondolatait teljesítettem. Nem nagy dolgok, de szépen lassan tönkreteszik az ember életét. Én észrevettem, de nagyon sokan nem érzik mindezt a saját életükben, csak azt hogy valami nagyon nem jó. Kb. 2 hónapja szétcsattanok az energiától, a családi életem közelít a tökéletes felé, célokat tűzök ki, amikért napi szinten teszek, nem akarok megfelelni mindenkinek, de aki közel áll hozzám, azokat szeretem és foglalkozok is velük. Hihetetlen jó érzés úgy élni, hogy becsülöd és tiszteled magad, de nem nagyképűségből és egóból. Bizonyítasz magadnak napi szinten, a külvilág úgy érzékel hogy egy mozdony vagy, aki halad előre, erős vagy. Az emberek fogják a pozitív energiáid, a környezeted ezáltal sokkal jobban akarja a társaságod. Lesznek olyanok is, akiknek ellenszenves leszel, de hát az már az ő bajuk. Az életem minősége a toppon van, égek a tettvágytól. Tudatosan kerülöm a negatív embereket, nem érdekel a fősodratú híradó, a politika nem létezik számomra, nem várok megváltásra.

Nem foglalkozom olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásom, viszont olyanokkal igen, amivel a saját és a környezetem életét jobbá tudom tenni.

Bocsánat ha egy kicsit hosszúra sikeredtem, de ezzel is csak irányt akarok mutatni. A döntés a tiéd, de ne pazarold el a drága idődet és az életedet!