Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is érezte már, hogy unja a "mártír" barátnő szerepét aki a pasi haverjai szemében csak egy nő aki elveszi a barátjukat?
Ti hogy vagytok ezzel a témával?
Én azt gondolom, hogy mi vagyunk az egyetlen pár a társaságban akik nem tűntek el attól, hogy összejöttünk, akik ugráltunk folyton a haveroknak és most hogy végre sok sok veszekedés után, mivel jó egy évig szinte 2-3 hétvége kivételével nem voltunk kettesben mert minden hétvége a haverozásról szólt, most pár hónapja ez a helyzet változott.
Előtte hétköznap is megvolt a biliárd nap, az ilyen nap olyan nap és nem szóltam semmit...sokszor besokalltam , hogy alig vagyunk kettesben ment a vitatkozás aztán most pár hónapja végre éreztem, hogy kezd egészségesebb lenni a kapcsolat, hogy párszor megengedtünk magunknak , hogy lemondtunk egy pénteket vagy egy szombatot és nem mentünk be a többiekkel a szokásos kocsmázós programra. Most erre ma hallom , hogy a fiúk azt írták egy ismerősüknek , hogy aggódnak a párom miatt, mert már nem mászkál ki annyit..
hát én nem tudom..nem akarok belemenni, hogy mennyire nem hanyagolta el őket, és hogy szerintem tényleg ő az egyetlen aki nem is fog soha eltűnni mint némelyik pasi aki nagy barát volt amíg nem volt barátnő majd eltűnt és mégis ezt kell visszahallanom..
nem is tudom...most hogy ezt meghallottam legszívesebben mondanám a páromnak, hogy hagyjuk az egészet én már nem játszom tovább ezt a szerepet aztán menjenek és kocsmázzanak minden hétvégén együtt engem már nem érdekel...aggódnak miatta aki maholnap 30 éves, hogy a hétvégéket nem a kocsmában tölti.
Nekem már annyira nincs kedvem ezekhez a vitákhoz meg harcokhoz, annyira csalódott vagyok ilyenkor...
tudom, hogy akkor lennének boldogok, ha a párom is szingli lenne mint ők és akkor együtt bandázhatnának állandóan mint régen.
Az a vicc, hogy látom hogy mi megy köztük. Mindig nagy barátok lesznek amíg szinglik, mennek együtt csajozni , kocsmázni, home office , gémelés miegymás ..(hozzáteszem párom minden nap játszik velük amiért egy rossz szót soha nem szólok mert nekem is dolgom van) no ez megy ez a nagy barátság , amíg a pasi haver szingli majd miután bejön egy nő a képbe láss csodát már nem olyan nagy haverok, már nem mennek együtt kocsmázni..akkor mi ez a szöveg, hogy féltik őt?
Én azt gondolom inkább magukat féltik, hogy nincs kivel tölteni a hétvégét, mert nincs barátnő mert ugye másban vannak, bulikázni vágynak és én már annyira fáradt vagyok ehhez.
Beszéltünk arról, hogy elkezdjük a babaprojektet de őszintén így egyáltalán nem vágyom rá, ha ezzel kell folyton szembenéznem mert a haverjai tuti 10 év múlva is a bulikázásban meg a kocsmázásban lesznek és nem gyerekvállalásban stb...
tudom igen, hogy ha nem tetszik akkor keressek mást, de szeretem...csak hát nem tudom, hogy ez valaha változni fog e a barátai részéről...vannak itt hasonló helyzetben lévő nők? Meséljetek kérlek, hogy nálatok mi a helyzet? Hogy viselitek ezt az állandó mártír szerepet?
És állítom ilyenkor lehetsz te nőként bármennyire jó fej( az elején még kifejezetten figyeltem arra , hogy nehogy véletlen is azt érezzék a barátai , hogy elhanyagolja őket miattam) szóval lehetünk bármennyi jó fejek, a SZINGLI barátai szemében mi csak mindig nők leszünk akik elvesszük a játszópajtásaikat.
válasza:Ez egyedül a párodon múlik. Teljesen mindegy, hogy mit mondanak a barátai, itt az dönt, hogy a te párod mit igényel jobban, normális kapcsolatot kialakítani veled úgy, hogy közben a barátai is megmaradjanak vagy inkább a barátokra fektetni nagyobb hangsúlyt és téged hanyagolni.
A barátok nyilván azért nem nézik jó szemmel, hogy komoly kapcsolatotok van, mert ez veszélyezteti a nagy barátságot, nem lehet minden nap rángatni a havert buliba vagy játszani. Még azt is el tudom képzelni, hogy esetleg irigyek. Nekem is volt olyan barátnőm, aki irigy volt arra, hogy én előbb találtam párt magamnak, mint ő és folyton azt hallgattam, hogy bezzeg én a hétvégéket a párommal töltöm, nem vele mászkálok ide-oda.
Ezt egyedül a pároddal tudod tisztázni. Szerintem azok alapján, amit leírtál, a normálisnál sokkal több időt tölt a barátokkal. Jó dolog, ha vannak barátok, de egy felnőtt ember, aki dolgozik és komoly kapcsolatban él, nem tud minden nap haverozni, mert az valami másnak a rovására fog menni.
válasza:
válasza:Hát elég jól leírtad.
Exemnél koedukált társaság volt, nagyon szerettem őket, fiúkat lányokat egyaránt.
Én szeretek egyedül is lenni ezt még az elején hozzátenném.
Jelenlegi barátommal elég régóta együtt vagyunk. Viszont neki Budapesten csak férfitársasága van, a koedukált társaság (őket is bírom) másik városban van, velük ritkán találkozunk.
Amikor összejöttünk, űzött egy csapatsportot, amit pár évre rá abbahagyott. Én soha nem szóltam semmiért, volt olyan, hogy úgy ment edzeni, hogy teljesen roncs volt, vagy más egyéb meg volt beszélve, én mondtam inkább menjen menjen edzeni hiszen szereti. Aztán abbahagyta és kiderült, hogy a csapattársai azt hitték MIATTAM hagyta abba.
Most már csak focizik, dartsozik, más egyéb heti 2-3 alkalom esténként, annyit játszhat amennyit akar az xbox-on (én is szeretek játszani), volt olyan év, hogy kb 3x mentünk sétálni, túrázni, mert minden hétvégén volt valami programja és nem ért rá...ja és a budapesti férfitársaság, hát ugye én ott nem zavarhatok be. De azért a múltkor is a haverja látványosan rákérdezett tőlem "elengeded? Léégysi.." mintha kb. mindig az ajtó előtt állnék. :O Komolyan úgy érzem ilyennek akarnak látni.
Én tök jól elvagyok magamban is, csak annyit szerettem volna, hogy esténként néha egy séta, hétvégenként néha túra. Van olyan barátja, akinek egyáltalán nem engedi még a hobbiját sem űzni a felesége. Hát én nem olyan vagyok mégis olyannak vagyok feltüntetve.
Az zavar, hogy teltek az évek és alig volt közös élményünk.
A kérdésed másik részéhez..az a baj, hogy ha még a férfi is akarja nagyon a gyereket, akkor is a nőnek fel kell készülnie bármire. Sajnos a másik részéhez okosat nem tudok írni, barátom munkatársa pl. 28 éves és baba születése után egyszer volt fél év alatt kocsmázni/bulizni, pedig őt is éretlennek hittük a dologhoz, csodálatos apa eddig.
...hu ezt nagyon átérzem amit írsz....ők is ezt csinálják...egyszer a párom jött haza és mesélte el , hogy a haverjai elkezdték oltani, hogy ne legyen már papucs, meg minek jön haza hozzám...( beteg voltam és megkértem, hogy éjfél-egy körül jöjjön haza , mert nem szerettem volna egyedül lenni hajnalig.) Amúgy volt rá párszor (nem sokszor) példa az elején , hogy beteg voltam és ott hagyott és elment bulizni vagy haverozni szóval ezt csak azoknak írtam , akik azzal jönnének, hogy ez önzőség akkor egyszer kértem meg , hogy jöjjön haza hamarabb.. Mondjuk nekem eszembe sem jutna elmenni ha ő beteg, de az mindegy.
na szóval ezt ő maga mesélte el, és akkor ő is ki volt akadva hogy pl az a fiú aki a legnagyobb papucs annak is mekkora szája volt, meg a másik haver akit mindig nagyon bírtam, hogy az volt a főkolompos és jól esett, hogy kiakadt rájuk mert végre egyszer észrevette, hogy ezek a srácok ha ott a barátnő akkor fülüket farkukat behúzzák de ha nincs ott vagy ha valami gáz van köztük akkor jönnek a menő pasi szöveggel.
Egyszerűen szörnyű és nem értem miért csinálják ezt.
Igen tényleg mintha direkt akarnának így beállítani...
csak azt nem értem,hogy pl van a társaságban egy srác aki konkrétan ahogy össze jött a barátnőjével azóta kb 2* láttuk összvissz /ennek már 9 hónapja és rá érdekes módon nem panaszkodnak.
Soha nem hallottam , hogy annak a srácnak oltanák a barátnőjét, pedig ki tudja , hogy miért nem találkozott velünk azóta...
És ilyenkor érzem azt , hogy én aki soha de tényleg pont ahogy te írod nem szólok neki , hogy játszanak mert nem érdekel elfoglalom magam sőt...néha még én mondom neki, hogy játsszon mert addig is nyugodtan tudok tanulni.. és hogy ezek után pont engem állítanak így be ...
talán tényleg épp ezért esik ennyire rosszul , merthogy annyiszor voltam normális, meg jófej...anno amikor itt aludtak hétvégente, vagy amikor péntekenként hazaérve a munkából itt játszottak (HOME OFFICE) , dohányoztak stb és még egy poharat sem voltak képesek elmosogatni..
vagy anno sokáig rendszeres volt a kis biliárd nap, ilyen nap amolyan nap és nem szóltam semmit..
mindig akkor buktam ki amikor teltek a napok/hetek és minden napra jutott valami vagy bejelentkezett valaki ilyen olyan rég nem látott barát stb..
Régebben nagyon sokszor volt ilyen, emlékszem volt, hogy már feljegyeztem magamnak a napokat, hogy mi volt, mert azt éreztem kezdek bekattani, hogy én látom rosszul a dolgokat aztán amikor visszanéztem és volt hogy 2 hét alatt egyetlen nap volt amikor kettesben voltunk akkor rájöttem, hogy nem ..itt nem velem van a baj és tényleg jól érzem, hogy egyszerűen nevetségesen kevés időnk van egymásra.
Nem csoda ha besokalltam már így több mint egy év után és szóvá tettem, hogy egyszerűen elegem van már ebből, hogy nincs egy közös hétvégént stb.. na most hogy kicsit kezdtem érezni, hogy talán egészségebben alakul a kapcsolatunk, főleg hogy terveink vannak a jövőre nézve most erre visszahallom ezt , hogy mennyire féltik...egyszerűen hihetetlen.
No meg rosszul esik az is, ha most bejelentenénk, hogy gyermekünk lesz akkor tuti hogy nem örülnének neki őszintén a fiúk, sőt...szerintem sajnálkozva néznének rá, hogy úristen szegény pára most aztán jól megszívta...
és hozzáteszem ezek a fiúcskák 30 körüli "férfiak".
áhh...pedig tényleg bírom őket és hihetetlen rosszul esik ez az igazságtalanság...
válasza:A volt férjem anyukája erre azt a ,,megoldást" javasolta, hogy szüljek gyereket, majd attól megkomolyodik.Nem vállaltam be inkább elváltam.Lehet megkomolyodott volna, de látva ,hogy a tesója épp úgy eljárt kocsmázni,haverozni,szórakozni a felesége meg megszakadt otthon a két gyerek mellett, nekem ez az élet ilyen formán nem volt opció.
Én is szeretek egyedül lenni, de amit leírtál rengeteg idő a haverokkal és kevés veled.Erre ne alapozz babát.De igazából tényleg a párodtól függ minden, hogy neki mi a fontosabb és mit igényel jobban.Beszéljétek meg, ha ő még inkább haverozni akar én a helyedbe nem erőltetném a babát egy ideig.
hát épp ez az, hogy látom , hogy változik és mostanában többször itthon maradt , vagy korábban hazajött velem és hát igen a barátok rögtön elkezdték félteni és aggódni miatta...aggódni..:S mintha valaki rossz történne vele..
amúgy az a vicc , hogy ezt most lassan 2 év után hallom vissza először..vagyis eddig akkor ezek szerint annyira nem hiányolták..egyszer még beszéltük is, hogy ha nem panaszkodnak akkor az azt jelenti, hogy tulajdonképpen nincs rá okuk , mivel nem érzik, hogy hiányolnák.
Csak ilyenkor az a baj, hogy gonosznak érzem magam, mintha én visszafognám őt...mintha megakadályoznám, hogy szabad legyen, hogy boldog legyen....és ez az amihez már nincs kedvem...nincs kedvem már ez miatt veszekedni, meg vitatkozni már inkább nem szólok semmit meg tulajdonképpen megértem..megértem, hogy már nem tudom hányadjára kellett lemondania ezt vagy azt a barátját..de ha ilyen volt is akkor mindig a legrosszabbkor jelentkeztek be.. és ha gyerek lesz? akkor hányszor kell majd lemondania a barátait? akkor hogy fogom magam érezni, hogy már megint azt kérem , hogy maradjon itthon és ne menjen el. És igen nekem is van egy-két barátom aki miatt ki szoktunk menni a városba de ilyenkor az ő barátaival is találkozunk általában, szóval én sem ülnék itthon állandóan.
Fogalmam nincs, hogy lehet ezt jól csinálni...
válasza:Első vagyok ismét. Ahogyan olvasom az írásod, nekem erről az jut eszembe, hogy elpazarolod az éveidet. Csak vársz és vársz, ki tudja meddig és ki tudja, hogy egyáltalán érdemes-e várnod? Két különböző igényű ember vagytok, ezáltal mindig is különbözni fogtok. Ha bevállalnál így egy gyereket, egyszer csak azt vennéd észre, hogy van két gyereked. Az egyik kicsi, másik nagy. Sok mindenben magamra ismertem az írásodban, az én exem mellett pontosan ugyanígy érezem magam. Volt olyan is, hogy megbeszéltük, hogy a kedd estét kettesben töltjük, készültem, főztem, illatozva vártam őt, a megbeszélt időpont után egy órával már felhívtam, hogy merre van, mire közölte, hogy nem beszéltük meg, hogy találkozunk és ő a barátaival van. Hozzáteszem, ha a barátokkal volt, sokkal másabb hangnemben beszélt velem a telefonban, mintha éreztetni akarta volna velük, hogy ő az úr a háznál. A szentestéket sosem töltötte velem, mondván hogy az édesanyját nem akarja egyedül hagyni. Persze amúgy sem lett volna egyedül, mert ott volt a párja és az mondjuk eszébe sem jutott volna egyszer sem az exnek, hogy ő áthívjon engem. Helyette minden áldott szentestét egyedül töltöttem itthon. Az egyik ilyen estén felhívtam, csak hogy halljam kicsit a hangját. Flegma volt és kimért. Kérdeztem, hol vagy? Az volt a válasz, hogy a barátoknál. Rá mertem kérdezni, hogy dehát nem úgy volt, hogy Édesanyáddal vagy? Erre rám förmedt, hogy ne akarjak már belehalni, hogy egyedül vagyok szenteste. Aztán rám tette a telefont, de előtte még hallottam a haverokat röhögni a háttérben. Persze másnap, mikor átjött, nem győzött bocsánatot kérni, de a haverok előtt el kellett játszani a nagyfiút, különben csorba esett volna a népszerűségén. Szakításunk után hallottam vissza ismerősöktől, hogy a hátam mögött miket mondott rólam, csak azért, hogy menősködjön a haverok előtt.
Amikor a jelenlegi párommal megismerkedtem, sokszor mondtam neki, hogy nem muszáj ám mindig velem töltenie a hétvégét, nyugodtan menjen át a barátaihoz. Erre az volt a válasz, hogy ő velem akarja tölteni a szabadidejét, nem a barátokkal. Ha hívták is, akkor is mindig azt mondta, várjatok, megkérdezem a barátnőmet, hogy van-e kedve neki is jönni, de ha nincs, akkor én sem megyek. Nekem ez eleinte nagyon furcsa volt, mert ugye ahhoz voltam szokva hosszú évekig, hogy le vagyok sz*rva. Most már három éve együtt vagyunk és a kötelező céges bulikon kívül még soha, sehova nem ment el nélkülem. Pedig mindig mondom neki, hogy menjen nyugodtan. De a válasz mindig az, hogy én veled akarok lenni. Ez a különbség férfi és férfi között. És pontosan azért hagytam el az exemet akkor, mert tudtam, hogy léteznek ilyen férfiak is a világon, csak rájuk kell találni. És a legjobb az egészben az, hogy nem azért marad itthon velem, mert én azt kihisztizem (amúgy sem vagyok hisztis típus), hanem teljes mértékben önszántából. Sőt, neki is volt olyan exe, aki szilveszterkor közölte vele, hogy ő a barátnőivel akarja tölteni a szilvesztert, ezért a párom egyedül ült otthon. Az már csak extra szemétség volt a nő részéről, hogy másnap felhívta a páromat, hogy a buliban összejött valakivel és szakítani akar.
Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, de csak azt szerettem volna érzékeltetni veled, hogy szerintem idővel te is ugyanazt fogod érezni, amit én éreztem az exem mellett, hogy várakozással telnek az éveim és nem tudok felmutatni semmit, mióta együtt voltunk. Szinte semmi közös élményünk nem volt, csak hogy hetente kétszer átjött és nálam aludt. Sőt, volt, amikor hajnali négykor jött át, persze tök részegen, jól tudva, hogy nekem ötkor már indulnom kell munkába. Az összeköltözésről hallani sem akart, sőt, egyszer elszólta magát, szó szerint azt mondta: -Féltem a szabadságomat!
Már hét éve, hogy elhagytam, ő is pontosan 38 éves, mint én és a jelenlegi párom, de míg mi éppen a közös jövőt tervezzük és lakásfelújításban vagyunk, ő még mindig az anyjával él és minden napja arról szól, hogy esténként a haveroknál lógnak, akik szintén anyukával laknak. Utólag már csak azt bánom, hogy elpazaroltam rá öt évet a semmiért. Hiába mondta mindenki a környezetemből, hogy feleslegesen várok.
jaj nem ennyire azért nem rossz a helyzet nálunk. Nagyon igyekszik, meg sokat változott én látom.. az elején tulajdonképpen én is még ebben voltam, hogy menjünk ki a barátokkal, ne tűnjünk el..sőt büszke voltam magunkra, hogy a barátok számíthatnak ránk, hogy összetartjuk a csapatot, de aztán ugye az idő telt és kb egy év után kezdtem én is érezni, hogy ez már túl sok.
Hiába próbálkoztunk kettesben maradni, soha nem jött össze mivel valakit mindig megsajnáltunk.
Hozzá teszem , hogy ebben én is hibás vagyok mert sokszor miattam is mentünk ki mert én is megsajnáltam a barátnőmet vagy a barátainkat vagy azt aki éppen bejelentkezett...
szóval ezt miattam is van , ezt én is elrontottam. Igazából ebben mindketten buták vagyunk mert nehezen tudunk nemet mondani és ezt a barátok ki is használták.
Csak most már ugye az én 2 barátnőm közül egy szinte folyton a párjával van alig jön ki velünk a hétvégén és nekem maradt egy barátnő aki folyton hívna meg egy közös barát de most már többször én is lemondtam nem mentünk ki ő is lemondta csak ugye amíg az én esetemben kevesebb emberrel kell találkozni kevesebb programot kell lemondani addig az ő barátaiból egy picikét több van...mondhatom , hogy azok is közös barátok de igazából nem , mert már tapasztalatból tudom, hogy a férfiak mindig összetartanak attól függetlenül, hogy ki kit ismert meg először. Áh igazából már én sem tudom néha , hogy igazam van e ...mindketten hülyén csináltuk, de az tény, hogy neki több barát felé kell megosztani az idejét és ha véletlen lenne egy nap , hogy otthon maradhatunk én is lemondanám akkor tuti hogy bejelentkezik Pestről vagy innen onnan egy haver akivel ritkán tud találkozni..természetesen ezek az emberek nem egyszerre jelentkeznek be..egyszer az egyik egyszer a másik és néha az az érzésem, hogy besűrűsödnek ezek a programok és akkor mindig ugyanaz a sztori: feszültség van köztünk, én folyton hisztizek, hogy már megint menni kell, már megint valaki miatt ki kell menni a városba és ilyenkor csak a vitatkozás megy köztünk.
És nyilván ha ő megy akkor már én szólok a barátnőmnek , hogy jó akkor kimegyünk a városba aztán így szépen lassan telnek a hétvégék és azt érzem hogy nem történik semmi stagnál a kapcsolatunk egy mederben amiben volt eddig is és nem tudom hogy hogyan tudnám ezt kezelni, hogy hogy kell ezt kezelni, hogy kell megtalálni az egyensúlyt...mert ha családot szeretnénk, akkor nekem max egy barátnőm van aki folyton hívna minden hétvégén de neki azért sokkal több ember és ez miatt többfelé kell szakadnia." szóval én nem tudom, hogy hogy tudnánk ezt jól csinálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!