Ti hogyan birkóztok meg azzal, hogy a párotoknak teljesen eltérő a tiétektől mondjuk a vallása/hobbija/zenei ízlése, véleménye/stb?

Az én ízlésemet mindig szóvá tette, nem durván de kimérten és fagyosan.

Úgyhogy visszahúzódtam a saját kis világomba.

Mi kompromisszumot kötünk, és néhány dolgot kölcsönösen elvezunk egyébként, amit nem is akartunk. Pl. párom moziba menne, én színházba,akkor vagy elmegyünk mindkét helyre, vagy egyik hónapban ide, másikban oda. Cserébe aznap mondjuk az a vacsi amit én szeretnék,vagy az, amit ő.

Én a vidéket preferáltam, ő a várost, hát egy "város széli" kertesházban élünk, így mindketten elégedettek vagyunk. Itt persze számítottak az okok is, nekem a falszomszédok hiánya miatt volt fontos a "vidék", neki a távolságok miatt a város, szóval mindketten jól jártunk.

szinte minden példa érvényes ránk, amit felhoztál, mindenben így működünk. Van macska is, kutya is... A kulcs igazából az, hogy mindent megbeszélünk, érvelunk, és egyikünk sem ellenséges egyébként a másik akaratával szemben. Tehát nem gyűlölöm a macskákat, a mozit sem, ő sem a kutyákat vagy a kukoricát a pizzán, csupán jobban szereti /szeretem a másik lehetőséget.

Ha mondjuk gyűlölnék moziba járni, meg a macskákat, ez nem menne ilyen konnyen...Akkor nem működne a kapcsolat. Egyébként egyikünk sem domináns, könnyen engedünk ha kell, de ha valaki akaratosabb akkor tényleg komoly problémát tud jelenteni az ilyesmi.