Akiknek külföldi párjuk van, nektek mik voltak a legnagyobb konfliktusaitok a kapcsolatotokban?

Olasz párom van és nálunk abszolút semmi.

Pontosan milyen kultúrális különbségek vannak amik olyan nagy konfliktussal járnak??

Én csak olyasmit tudok elképzelni hogy ha esetleg a férfi nőgyülölő kultúrából származik és le akar uralni. De ebben az esetben hagyd.

Ha meg jelentéktelen dolgok,azokat úgyis megoldjátok.

Nem okoztak konfliktust, de furcsak voltak ( O eszak-europai):

-ajtot nem nyitja ki, bevasarlaskor hagyja, hogy cipekedjek. Marmint, a magyar ferfiakrol lehet sok rosszat mondani, de ilyen tekintetben az osszes korabbi magyar kapcsolatom figyelmes volt.

Nyilvan, ha latja, hogy nem birom el vagy megkerem stb, akkor kiveszi a kezembol, de naluk ugy gondoljak, attol, hogy no vagyok alapjaraton nem szorulok segitsegre.

-Otthon en is leveszem a cipot az eloszobaban. O mindenhol. Vendegseg naluk? Alap dolog, hogy a kinti cipovel nem mesz be. Senkihez.

-Ez nem vele, az anyukajaval/ottani szokasokkal kapcsolatos.

Van egy kutyaja, akire mi vigyaztunk par napot. A kutyat mindenhova magunkkal kellett vinni. 15-20 percnel tobbet egyedul nem lehet otthagyni a kutyat a lakasban.

Ez egy tok jo dolog, de elegge megnehezitette a programszervezest.

-Pozitiv csalodas: egy szo nelkul nekiallt ablakot pucolni, fuggonyt mosni stb.

Vannak hazias ferfiak "otthon" is, de az o kulturajukban total egyertelmu, hogy a ferfi nem csak "segit" a hazimunkaban, hanem egyutt vegzi a novel.

-Konfliktuskerules.

Ez amolyan nepjellemzo lehet. Bologat, mosolyog, kedves, de tudod, h baja van. De neem mondja, ugy kell kihuzni belole.

- az en temperamentumossagom miatt (sokaig hallgat, nagyot robban, de gyorsan tullendul a dolgokon) ez okozott problemakat. De ido + kommunikacio.

Ameddig nem voltam az ő országában, nem sok ilyen volt igazából. Talán annyi, hogy annak ellenére, hogy én mindent megcsináltam itthon, meleg étel, vasalt ruha és tiszta lakás várta, nem kaptam egy köszönöm-öt sem soha... aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert náluk teljesen alap, hogy egy férfi maximálisan ki van szolgálva. Azért nem szól semmit, mert az ő szemében "nincs miért".

A másik ilyen az exek témaköre - náluk nem szokás kapcsolatban lenni úgy, mint nálunk, nemhogy több kapcsolatban lenni házasság előtt. Azt mondta, hogy elfogadja, hogy nekem voltak előtte más férfiak is az életemben, de szeretné, ha nem beszélnénk róla, mert neki ez rosszul esik. Nem is akar arra gondolni, hogy voltam mással. Ezt nem volt olyan nagy dolog elfogadnom, csak fura, hogy ha mesélni akarok valami múltbeli történetet, kétszer is meg kell fontolnom, hogy van-e benne említés bármelyik exemről, ha van, inkább hallgatok, nem akarom megbántani.

Ha kint, az ő családjánál töltünk időt, kicsit bonyolultabb a helyzet. Többször volt olyan, hogy visszaküldött, mielőtt mentünk valahova, hogy "öltözzek fel rendesen", pedig egy sima felsőt és egy szoknyát viseltem, vagy valami hasonlót. Egyszer bevásárolni indultunk, fél órát autóztunk a piacig, kiszálltunk és sétáltunk 10 métert, mire közölte, hogy most akkor visszaszállunk, hazamegyünk és átöltözök, mert ha rásüt a nap a ruhámra, egy kicsit átlátszik.

Ezeket nehéz volt elfogadnom, mert szeretek csinos lenni, nőiesen öltözködni, de kint a külsőm miatt még egy nagyon visszafogott ruhában is megbámulnak (vörös hajam, fehér bőröm van).

Az utcára nem mehetek egyedül, ha az ő országában vagyunk, ezt szintén eléggé problémás volt megértenem, hiszen itthon ebből sosem csinált ügyet. Az édesapjával indultak valahova, kérdeztem, hogy addig elmehetnék-e sétálni a környéken, mondta, hogy nem igazán szeretné. Ha nagyon akarok, menjek, de rettenetesen fog aggódni, és jobban szeretné, ha együtt mennénk, miután visszajöttek.

Ezeket mindenkinek saját magának kell mérlegelnie, mennyire tudja elfogadni. Én a kulturális különbségekkel együtt a páromat választottam, nekem ez mind belefér, tudom, hogy valakinek ennek a felét is sok lenne eltűrni, más meg ennél jóval többet is tolerál. Egy jó tanács: ha vannak is nagyobb konfliktusok, amik ilyen tőről fakadnak, legalább a kisebbekkel kapcsolatban legyél nagyvonalú, ne húzd fel magad. Tudom is én, ne akard ráerőltetni a csupa paprikás ételt, ha náluk ez idegen, ne csicsázd ki a lakást húsvétra, ha ő nem ünnepli, stb. Persze, ennek a másik oldalról is működnie kell ideális esetben :)