Őszintén leakarom küzdeni a féltékenységemet, de nem tudom mit tegyek. Tudnátok tanácsot adni?

Egész gyerekkorom abból állt, hogy végignéztem ahogy anyukám évente váltja a csávókat, mert mindegyiket kb az őrületbe kergette a féltékenységével. Olvasta a telefonjukat, a számlán megnézte kiket hívogatott, zsebekbe belenyúlt stb. Persze volt amikor beigazolódott a félelme és tényleg megcsalták, de ez 10ből 1 volt kb.

Mindig mondtam neki, hogy ne legyen ilyen, a saját kárára megy.

Most vagyok életem első komoly kapcsolatában és kezdem magamon érezni, hogy valami nem oké. Én 20 éves vagyok, a barátom 22. Egy éve vagyunk együtt. Mielőtt összejöttünk 6 évig barátok voltunk, tehát ismerem mint a tenyeremet. Semmi okom bizalmatlannak lenni, rettentően szeret, minden szabadidejét velem töltené.

Mégis néha elkapnak hülye érzések. Mikor látom, hogy más lányokkal beszélget facebookon kb összerándul a gyomrom. Pedig tudom, hogy a volt osztálytársa, mert elmondta. Nem akarom elüldözni a felesleges hisztimmel, de tényleg azt érzem sokszor, hogy kiakarom sajátítani. És őszintén, komolyan mondom, hogy ezt leakarom küzdeni. Mit tegyek? Kihez forduljak?

Azt már felismertem, hogy ezt valószínűleg azért csinálom mert rettentően alábecsülöm magam. Úgy érzem ő túl jó hozzám, mert már sokkal előtte is szerelmes voltam belé, most meg a fellegekben járok hogy végre összejöttünk. Azt érzem sokkal jobbat is találhatna nálam, ezért is félek, hogy biztos ez lesz.

Nem akarom elveszíteni, tudom, hogy sosem csalna meg és tudom, hogy egy fantasztikus ember. De nem akarom saját magamat kiidegelni sem a féltékenykedéssel.