Én gondoltam túl, vagy ez tényleg egy kicsit túlzás?

2 hetente olyan 2 napot vagyok a barátomnál, és az utóbbi időkben amúgy is keveset tudunk csak találkozni. Néha tényleg csak egy gyors ölelés-csók fér bele, hétköznap 1-2 alkalommal.

Ergo egyelőre nagyon ritkán, de lesznek majd szebb idők :)

Annyi csak a gond, hogy időnként amikor ott vagyok, nekiáll játszani valamit a gépén.

Ez így oké, de eleve nagyon kevés időt töltünk együtt, én úgy gondolom hogy akkor már inkább törődjünk egymással, ne a gépet tolja.

(felvetődött hogy játsszunk együtt, de - hála az exem folyamatos piszkálásának - nem szeretek mással játszani)

Néha viszek könyvet vagy kézi konzolt magammal, de igazából szétunom magam velük. Egyszer annyira "kiborultam" hogy leültem az ajtaja elé, kívülre, mert "unatkozni akár otthon is tudnék, akkor minek jöttem ennyit idáig"

Amikor felhoztam neki ezt, annyi volt a válasz hogy "ha majd együtt élünk, akkor is tudnunk kell együtt ellenni a saját dolgainkkal"

Mármint, oké. Nem kell minden percben egymás nyakán ülni, de könyörgöm, havonta kétszer vagyok ott.

Nagyon konfliktuskerülő vagyok, szóval sosem borultam ki emiatt vagy adtam nagyon hangot ennek, de egy picit zavar.

Nem is tudom, hogy ezt minek csinálja - egyértelmű, hogy nagyon fontos vagyok számára, konkrétan én rángattam ki egy nagyon rossz és sötét korszakából (nem én személyesen, hanem ő tette meg értem)

Szeretnék kérni szubjektív véleményt, hogy ez tényleg ennyire zavaró dolog, vagy csak én fújom fel?

20 év körül vagyunk, én dolgozom ő pedig ezerrel készül a vizsgákra