A barátnőm egy gyerekben látja a munkahelyi problémáinak megoldását?

1.A szülei mintáját fogja követni, szóval szegény gyerek.

2.Ez a "3 évig nem kell dolgozni és majdcsak jön a segíj" eléggé... emlékeztet országunk egyik népcsoportjára. Ezzel csak óvatosan, mert gyorsan lecsúszhat értékrendileg. Főleg ha be is jön neki majd... De mi lesz, ha nem? Akkor is üvöltözik, hogy lelép vagy beadja a gyereket otthonba, mivel szeretni nem nagyon fogja tudni amíg létezik a szüleivel meglévő beteges viszony, vagy megint te leszel a hibás mindenért és kialakul a '80-as évek rádiókabaréjára emlékeztető "családi idill", ahol te inni kezdesz, ő meg ütöget a sodrófával. Gyerek meg szenved.

Ne menj bele, nagyon nem álltok készen erre, ő biztosan nem, de te se igazán.

Gyerek nem old meg semmit, sőt!!!

3 év után legkésőbb meg mehetne vissza ugyanoda, kezdődik előlről a problémája, hacsak megint nem szül. De örökké elfutni nem tud a ez elől.

Ez nagyon gyerekes, hogy igy akarunk elbújni a problémák elől. Majd lesz munkahely, tessék kitartani, vagy akkor igen, mondjon fel és költözzön vissza. De egy gyerek ne annak az eszköze legyen, hogy ő neki ne kelljen konfrontálódnia a munkahelyi gondjaival.

Nekem is nemrég nagy fusztrációm olt a munkahelyem, de eszembe nem jutott, hogy zt mondjam a páromnak, hogy majd egy gyerek de jól megoldja a problémámat és igenis ejtsen teherbe :D :D belegondolni is nevetséges!

9 hónapig tartott!!! mire kaptam új munkahelyet, 2 diplomám van, 3 nyelven beszélek folyékonyan, 10 év munkatapasztalattal! Bizony alázatosnak kell lenni és kitartónak és nem picsogni, meg a látszólag könnyebb utat keresni.

Ha ennyire rossz, akkor meg tessék felmondani!

Ha a gyerek meg hasfájós meg sirós fajta lesz, akkor otthagyja neked és hazaköltözik a szüleihez?!

Most komolyan, aki ilyen élethelyzetre szakitással, meg elmeneküléssel válaszol, azt az embert mégis hogyan lehetne komolyan venni?

Nagyon komolyan mondom Kérdező, ezt igy nyugodtan mutasd meg a párodnak, ha akarod, kicsit gondolkodjon el.

Ha meg téged ilyennel fenyeget, akkor inkább menjen, amerre akar! Ilyennel nem fenyegetőzünk!

30n

Önmagában nem feltétlenül lenne azzal gond, hogy ki akarja húzni melóhelyen a gyerekig. Sokan csinálják ezt, mármint ha korban van az ember lánya, ez is szempont a munkahelyválasztásnál. Én is úgy voltam anno, hogy lehúzok 1-2 évet a jelenlegi helyemen, elég magas a fizu a normális gyedhez, és viszlàt. Csak aztán másképp alakultak a dolgok, harmadik éve vagyok itt, de tervben sincs a gyerek egyéb körülmények miatt, váltani viszont tényleg csak akkor érné meg, ha valami szuper lehetőség jönne, az indok hasonló, mint nálatok: friss munkahelyről cink elmenni babázni, nem várnak vissza majd jó szívvel.

Szóval ez alapvetően ok lenne, a gond inkább az, hogy nálatok nem is volt tervben a gyerek, csak valami hirtelen agymenős ötlet nála, plusz ez, hogy moströgtönazonnal vagy elhagy... hát, ez inkább szimpla menekülésnek hangzik, tényleg csak azért, hogy ne kelljen dolgozni, egyik sem túl jó érv a gyerekvállalásra. Az ultimátum meg pláne.

Azt írtad, dobd ki hozzászólást nem kérsz... nos, ez esetben egy nyugodt hangvételű, ámde nagyon komoly beszélgetésre van szükség, ahol szembesíted ezekkel, amit itt leírtál. Hogy miért érzi, hogy szégyenben maradt, ha ő nem akart házasodni. Miért hagyna el rögtön, ha nem ejted teherbe, ha ő nem akart gyereket. Miért változott meg hirtelen a nézőpontja? Valamelyik barinő beszélt a lelkére, vagy "most nőtt be a feje lágya?" Mi a jelenlegi jövőképe, hogy tervezi az életeteket ez alapján? Amit mond, ahhoz mérten elmondani, hogy neked ebből mi fér bele (pl feltételezem, nem vagy házasságellenes, ha kétszer kérted meg a kezét), tudtok e ebben konszenzusra jutni? Kvázi hogy mi az, amit te nyújtani tudsz. Ha nem elég, akkor tényleg az a megoldás, hogy elválnak útjaitok, de ez ne idegből meg ultimátumból történjen.

Akkor is kap valamennyi pénzt, ha felmond, ott a munkanélküli.

Egy gyerek nem valamennyi pénz, hanem sok, és ahogy nő, úgy lesz egyre több. Kisgyerekkel jobb lesz neki a jelenlegi munkahelyen? Eleinte általában úgy néz ki az ovis mellett az élet, hogy egy hét ovi, két hét betegen otthon. Szülői, anyák napja, karácsonyi műsor, amin "kötelező" ott lenni, és fix, hogy ha 10 anya dolgozik egy helyen, minimum 8-nak ugyanakkor lenne. Aztán ugye ott a rengeteg szünet és a nyári vakáció. De az se egyszerű, hogy reggel vinni tudjátok, délután meg elhozni.

Kisgyerekes anyaként írom, hogy rohadt nehéz úgy is helytállni a munkahelyen, ha egyébként normális a légkör. Ez az időszak is eltart ám 3-4 évig! Bölcsivel több. Aztán jön a suli, és sokkal nehezebb lesz!! Suli után leckézni, tanulni, bepakolni a gyerekkel. Nincs nyáron összevont csoport, úgy oldod meg, ahogy tudod. Fizetős napközi, tábor, nagyszülők, stb.

Semmivel sem lesz egyszerűbb az élete, ha gyereket vállal.

Meg benne van a pakliban, hogy gyes után elküldik. Akkor lesz csak igazán nehéz új állást találni!

Ennél az is jobb ötlet (kereset és karrier szempontból), ha elvégez egy okj-t, és szakmát vált vagy vállalkozni kezd.

Barátnőm gyönyörűen fest, és kipróbálta az airbrush technikát. Először lapon, aztán lefújta a kocsiját, a férje motorját és a bukósisakot. Utána egyre többen mentek, hogy nekik mennyiért? Mire lejárt a gyes, céget tudott rá alapítani, többet keres, mint a férje. Poénból most karosszériásnak tanul.

Csak azért írom, hogy nem mindenkinek kell műkörmösnek tanulnia, mást is lehet otthon dolgozni.

Akkor mi lesz, ha nem rögtön azonnal sikerül teherbe esnie? Sokaknak nem jön össze, akár évekig sem. Akkor stresszelhet azon is.

Nekem nem derült ki egyértelműen: TE szeretnél gyereket?

Szülőként mondom, hogy ilyen stresszes körülmények között nem szabad gyereket vállalnotok. Gyereket nem azért vállalunk, hogy elmeneküljünk a munkahelyi problémák elől, aztán majd lesz valami. A zsarolás, hogy most azonnal gyerek vagy szakítás pedig még inkább afelé mutat, hogy nem szabad belemenned ebbe.

Csak játssz el egy kicsit a gondolattal. Most vállaltok gyereket, ha szerencsétek van, összejön 1-2-3 hónap alatt a teherbeesés, de lehet hogy csak fél-egy év múlva. Aztán ott van még a szülésig tartó 9 hónap. Szerinted hogy bírná elviselni ugyanezt a munkahelyet terhesen? Mert terhesen szinte lehetetlen új munkahelyet találni. Eleinte csak a hányinger, rosszullétek, aztán a rendszeres orvosi vizsgálat, a vége felé egyre gyakrabban. És próbáljon meg így megfelelni még a munkahelyén is. Vagy erre az a válasz, hogy fizessétek le a nőgyógyászt, hogy írja ki táppénzre akkor is, ha semmilyen orvosi indoka nincs, csak éppen ő nem akar dolgozni, mert utálja a munkahelyét?

Aztán nézzük még meg az anyagi oldalát a dolognak. Terhesen táppénzre megy, utána 2 évig GYED-re, a fizetésének csak a 70%-át kapja, vagy még kevesebbet, ha jó fizetése volt, és eléri a GYED plafonját. Aztán 2 éves kor után már csak a GYES jár, ami kemény 28.500 Ft, ami aztán tényleg semmire nem elég. Szóval jóval szűkösebbek lesznek az anyagi lehetőségeitek, és a gyerekre is kell ám költeni, nem is keveset. Azt már inkább meg se említem, hogy kisgyerek mellett is stresszes ám az élet, nem csak egy munkahelyen. Aztán ha a gyerek 2-3 éves, csak vissza kell menni dolgozni vagy a mostani stresszes munkahelyére, vagy újat keresni. Ha most se nagyon talál másik munkahelyet, szerinted 2-3 év múlva kisgyerekkel könnyebb lesz másik munkát találni?

Esetleg menjetek el párterápiára, ha úgy érzed, menthető a dolog.

Sajnos az otthoni minta nagyon ragadós.

Kérdező, már most zsarol a barátnőd, hogy elhagy. Feltételekhez köti a kapcsolatotokat. Ha gyereket vállalsz vele, akkor borítékolhatod, hogy életed végéig így fog kezelni. A gyerekkel fog zsarolni, hogy elhagy, elveszi tőled, ha nem úgy táncolsz, ahogy ő fütyül.

Előttem nagyon jól leírták, hogy azért a gyerekkel sem fenékig tejföl az élet. Ilyen gyenge idegrendszerrel egyáltalán nem kéne neki baba. Nem írtad, hogy miért van kikészülve a munkahelyétől?!