Miért mondjék sokan azt, hogy nagy erőpróbája a kapcsolatnak/házasságnak a gyerekvállalás, hogy a gyerek érkezésével nehezebb lesz a pároknak? Miért és miben?

Embere válogatja, hogy ki hogy éli meg ezt az időszakot.

Nem szeretném sorolni a verziókat, de minket jó néhány évig összetartott még. Pedig döglődött előtte a viszony. Viszont egyáltalán nem volt erőszak az a "bónusz", amit a gyerek hozott magával, mint járulékos "idő". Azt az időt, amit nem adtunk meg egymásnak, illetve azt a törődést a gyerek tökéletesen pótolta. Lehetett őt szeretni, foglalkozni vele. Ő pedig ezt imádta. Ez jelentősen lecsökkentette a frusztrációnkat ami abból fakadt, hogy elhanyagoltuk egymást, nem szántunk egymásra elég időt és energiát és utána már bőven elég volt az, amit egymásnak tudtuk nyújtani. Majd csak a bölcsőde időszaka környékén szakadt ránk megint az a többlet közös idő ami előtte is volt, amivel újra felszínre kerültek azok a régi problémák, amik arra voltak visszavezethetők, hogy nem funkcionálunk túl jól egymás számára párként.

Viszont szülőként ennek nyoma sem volt. Sőt, a kapcsolatunk legjobb időszak az első néhány hónap, valamint a terhesség és az utána következő két év volt. A maradék néhány év kínlódás volt.

Azért, mert az emberek balfszok. Eleve nem tudnak dolgozni egy kapcsolaton és energiát rakni bele, mire jön a gyerek már régen nem jó a kapcsolat se. A folyamatos stressz meg nyilván még dob rajta.

Általában az a leggyakoribb probléma, hogy elmarad a randizgatás, a szerelmeskedés, semennyi időt nem fordítanak a kapcsolatra és így megromlik. Tipikus probléma, hogy apuka semmit nem segít a gyerek körül, annyira se, hogy anyuka leüljön 2 percre. Aztán persze nehezményezi, hogy anyuka baromira nem akar vele lefeküdni, egyrészt mert hulla fáradt másrészt mert utálja amiért semmit nem segít.

De vannak ilyen igazi begyepesedett szülők akik azt hiszik, hogy ők a legjobb szülők mert sehova se mennek a gyerek mellől és folyamatosan tutujgatják, meg hogy milyen szuperek, hogy az egész életüket megölték mert nem hajlandóak a gyerek mellől elmozdulni. Aztán meg csodálkoznak, hogy a kapcsolatuk fél éven belül tönkremegy.

Két értékes, normális, kapcsolatért tenni tudó, szerelmes ember között nem lesz erőpróba a gyerek, ez így van. Náluk természetes, hogy eljárkálnak vagy legalább otthon romantikáznak ha a kicsi alszik. Nem csak apa és anya szerepet töltenek be, hanem mindig dolgoznak a kapcsolaton is. Természetes dolog, hogy mindketten kiveszik a részüket a gyereknevelésből stb. De az emberek és kapcsolatok csak nagyon kis része ilyen. Viszont sajnos mindig pont azok vállalnak gyereket, akiknek nagyon nem kéne mert se a kapcsolat nem alkalmas rá se ők.

A gyereknevelésben nem csak az éjszakázás a megerőltető. 0-24-es munka legalább 15-16 évig minden egyes nap. Semmivel nem lesz jobb amikor a gyerek bekerül az oviba, az első 1 évben beteg lesz folyamatosan, oviba, iskolába is hordani kell, főzni kell rá stb. Nem csak 1-2 évig megterhelő.

Ami még eszembe jutott, hogy sok kapcsolatban már eleve a gyereknevelésről alkotott vélemény sem egyezik, de mivel nem tudnak kommunikálni és nem túl intelligensek eszükbe sem jut ezeket átbeszélni, hogy ki hogyan képzeli el. Aztán gyerek után jönnek a meglepetések, hogy teljesen máshogy akarják a gyereket nevelni és emiatt folyamatos vita van.

Sok esetben nem lesznek egy család. Van a nő és a gyereke, a nő és a férje, de apa és a gyereke nincs, mert bacik foglalkozni a saját gyerekével apuka.

Sok esetben annyit nyújt, hogy pénzt ad a közösbe, meg néha jópofizik hétvégén a gyerekkel. Aztán ugyanez lesz válás után.

Nem azonos életszakaszba kerülnek.

A nő kiszolgáltatott anyagilag, és óriási rajta a felelősség, hisz nulla tapasztalattal kell életben tartania egy babát. Álmos, idegileg kimerült, a hormonháztartása romokban. Az önbizalma szintén, mert megváltozott a teste. Tele van kétségekkel, hogy mit csinál rosszul. Gyereket nevelni persze mindenki tud, a védőnőtől a szomszédig mindenki beszól.

A férj csalódott, mert nem így képzelte az egészet. Munka után gyereksírás, büfi szag, és egy kimerült, beszűkült feleség várja. Szex eleinte nincs, és egy darabig nem is lesz olyan, mint a gyerek előtt. Rajta is ott a teher, hogy csalàdfenntartó lett. Kevesebb a pénz, több a túlóra.

Sok esetben itt derül ki, hogy nincs empátia köztük, nem értik a másik problémáit. A férj duzzog, mert a felesége csak otthon van, a gyerekkel nem tud mit kezdeni, jobban érzi magát a haverokkal vagy kollégákkal. A feleség magányos, frusztrált, és sok esetben szülés utáni depresszió is befigyel. A hormonok miatt nem kívánja a szexet, a gátmetszés miatt fáj, de csinálja, mert muszáj. Pár hónap alatt megutálja az egészet.

Ráadásul egyre jobban erőlteti mindenki azt a divatot is, hogy minőségi időt csak kettesben tudnak tölteni, hárman a babával nem. Nem tudnak egy családként kikapcsolódni, aztán csodálkoznak, hogy nem funkcionálnak, mint család.