Érezted már azt hogy az összeköltözés után nem az a párod akit Te előtte ismertél?

Éreztem...

Azt hittem, hogy egy felnőtt férfival van dolgom, aztán anyuka szoknyája mellől hozzám költözött.

Hát mintha egy 6 évessel laktam volna együtt.

Amíg nem költöztünk össze, ezeket a dolgokat egész jól el tudta titkolni, bár voltak intő jelek.

7 hónap után költöztünk össze és 3 hónapon belül újra otthon volt az anyukája mellett.

Semmit nem volt hajlandó tenni azért, hogy felnőtthöz méltóan éljen, állandóan hisztizett, hogy ő csak friss kaját eszik,a tegnapi hűtőset már nem, nem tudja hogy kell bekapcsolni a mosógépet, pedig oda volt tekerve minden, ahova kellett, csak a gombot kellett volna megnyomni, egész nap PS, mert most ő nagyon szabad, rászokott a fűre mert azt otthon nem lehetett, meg az ilyesmik.

Mondtam, így nincs értelme, ő meg pakolt és hazament, mert az volt a legegyszerűbb neki, egy pillanatig nem próbált változtatni.

Mindig vannak előtte gyanús jelek, csak ezeket utólag rakja össze az ember.

Én próbáltam mindenben a kedvében járni, de csak egyre rosszabb lett.

Idővel többet keresett és többet is szórta a pénzt: tragacsra, kaszinóra, italokra...

Próbáltam felemelni, de a munkája kiégette.

Csak a rosszat, hazudozást, verést kaptam.

Magam miatt szakítanom kellett, 3 évet éltem vele.

Amíg nem költöztök össze, addig tudja az ember a lehető legjobb oldalát mutatni. Viszont utána sajnos minden kiderül.

Nem mindig a legrosszabb dolgokra kell gondolni, de gyakran egy jóval tunyább verzióját kapjuk az embernek Az összeköltözés, az egyik legnagyobb lépés, s utána úgyis érezzük kicsit lehet lazítani (nem azonnal, de kis idő után).

Nagy ebben kell sikeresen navigálni hogy minden szuper legyen a jövőben is és kitartó, hosszú kapcsolatot építeni.