Miért jön a házastársa nélkül?

Osztálytalálkozóra úgy szokott menni a legtöbb házas ismerősöm, és ez így is van jól. Valahogy ott nem érzem, hogy helye lenne kívülállónak, úgyis nosztalgiázás lesz, anekdoták, belsős poénok...

Lehet ez rossz meglátás részemről, de én így gondolom.

Mert nem vagyunk összekötve.

Ha ő el akar menni a haverokkal meccset nézni, én meg nem, akkor most én lessek ott, mikor más dolgom lenne, vagy ő üljön otthon, mert én nem érek rá?

Vagy én szeretek egy zenekart, ő nem,akkor én elmegyek egy barátnőmmel, ő meg csinál amit akar.

Vagy át akar menni a haverokkal dumálni, had legyen már szabad neki. Szerintem épp ettől jó a kapcsolatunk.

Mert a legmérgezőbb, legrosszabb kapcsolatok azok ahol összenőnek a felek és megszűnnek egyénnek lenni.

Könyörgöm két külön ember vagyunk, vannak dolgok amik egyikőnket nem érdeklik, vannak emberek akikkel nem szivesen szív egy levegőt vagy éppen más dolga van. Minek rángassam el olyan helyekre, ahol nem érzi jól magát? Vagy minek rángassam el ha más dolga van?

A házasság nem azt jelenti, hogy folyton egymás seggében kell lenni. Az olyan kapcsolatok nem normálisak.

És akkor mi van, ha vegyes társaságról van szó? Attól még nem vagyunk összenőve.

Nem felháborodott, inkább értetlenkedő, hogy ez neked miért gond?

És akkor mit mesélsz neki egy hét után?

Nem tudod azt mondani, hogy jajj képzeld, a Zsuzsi leöntötte magát szódával és tök ciki volt, ha láttad volna, ha ha, ő meg mondja fa pofával, hogy láttam,ott voltam. Mindig. mindenhol. ott van. Miről beszéltek?

És más az élmények együtt megélése, mint egymás seg*ében lógás egész nap.

Szerintem ezt azok csinálják, akik totál nem bíznak magukban, a párjukban, a kapcsolatukban. Még az esélyét sem merik megadni, hogy találkozzanak, beszéljenek másokkal, vagy róluk, mikor ők nincsenek ott. Mindig mindenhol ott kell lenni, nehogy "baj legyen".