Mennyire hihetőek a barátnőm érzései irántam?

Van egy barátnőm akivel 2 hónapja vagyok együtt. Bő 10 éve ismerjük egymást, de eddig mindkettőnknek volt párja. Viszont vannak kételyeim az érzései felől. Mikor együtt vagyunk akkor úgy viselkedünk mint a tinik, pedig mindketten elmúltunk 40, viberen sokat beszélünk, oda vissza mennek a szivecskék, meg az 1 óra telefon is megvan általában minden nap ha nem tudunk találkozni. Tehát ilyen oldalról olyanok vagyunk mint egy igazi szerelmespár.

Mégis mikor mondom neki, hogy szeretem, akkor ő csak annyit tud mondani, hogy "én is". Meg olyan a szitu mintha ő semmit nem volna hajlandó változni, vagy tenni a kapcsolatunkért. Pl mindkettőnknek vannak gyerekei, és most a nyáriszünet miatt se könnyő kettesben maradni. Ő jegyezte meg, hogy jó lenne több szex, de mikor meg nála lehettünk volna, akkor se rám gondolt elsőnek. Mikor meg kértem, hogy lehetne-e, hogy ezen változtasson, akkor meg megkaptam, hogy neki megvannak a szokásai, amin nem hajlandó változtatni. Meg nem fog folyton beszámolni arról, hogy hova megy stb.

Elhiszem, hogy az élet nagyon megkeményítette, mert hiába volt párjam ha az külföldön dolgozott, és minden az ő nyakában volt, gyerekek nevelése, ügyintézések, ez mellet kórházi dolgozó, és gondolom az is odavág az érzelmeknek. De én meg így vívódom. Egyrészt mert szeretem, mert mikor együtt vagyunk akkor boldognak látom, elpirul ha nézem, elkapja a pólómat és magához húz. De mikor meg nem, akkor olyan mintha nem is hiányoznék neki. Erről a szerelmi vallomás dologról is azt mondta, hogy neki idő kell, hogy kimondja, mert az olyan számára mintha megadná magát. Közben meg most is írja viberen, hogy én azért mondjam csak.

Lehet, hogy én érzelmileg jobban előrébb vagyok, és majd alakul. De mikor azt látom, hogy ő nem hajlandó semmin változtatni, és még hisztizik is mikor kérek valamit,pláne ha azért teszem mert szó szerint fájdalmat okozott vele, akkor ez a kapcsolat olyan időpocsékolós szélmalomharcnak tűnik.