Nagyon rossz érzés volt szakítani vele, de már nem bírtam tovább, Ti mit tennétek a helyemben, helyrehozható még?

Barátnőmmel pár hónapja jöttünk össze, nekem elég gazdag a családom,saját lakásom van,ő viszont szegényebb, még a szüleivel lakik és mindig mondja, hogy mennyire jó a kapcsolata velük,nagyon sokszor elmondja, mintha bizonygatni kéne. Mert hogy legtöbbször rájuk hivatkozik,h nekik kell segítenie mindenfélében ,ezért nincs ideje találkozni. Néha nagyon furán viselkedik, folyton fáradt, én pedig mindig mondom, h többet kéne pihennie, nagyon aggódom érte. Van hogy megemlít olyan dolgokat, h elég szar feladatokat is rásóznak. Vagy hogy gondolkozik azon,h különköltözik, de kevés a fizuja egy albérletre. Itt is elmondta 5x, h nagyon jó a kapcsolata a szüleivel,de kell neki a szabad tér, ahol nyugodtan ellehet. Én felajánlottam,h költözzön hozzám,de kitért előle,azt mondta, h majd még gondolkozik rajta. Mondtam ,h nem kell fizetnie semmi albérletet,elég ha a rezsibe beszáll. De kihátrált, amikor írtam neki ezzel kapcsolatban,akkor napokig nem válaszolt. Gondoltam, lehet, hogy korainak érzi vagy nem tudom. Aztán ezt elengedtem és javasoltam neki más alternatívákat ,h ,menjen koliba stb. Hiába mondtam neki, h tudom, h ő nem érdekből van velem, valahogy mégis hárít minden segítséget. Látom, hogy valami baja van, de nem mondja el, h mi az. Mindent megtennék érte, hogy boldog legyen, de nem mond el semmit, harapófogóval kell kiszedni belőle. Sokat bunkózik,flegmázik,de én nem csinálok belőle ügyet, türelmes vagyok és kitartok mellette. Nagyon fáj, hogy nem tudok neki segíteni. Elég önbizalomhiányos,de én hiába bókolok neki.

Múlt héten felszívódott, hiába hívtam, írtam, nem jelentkezett, egy egész hét eltelt így, aztán ráírtam, hogy nagyon szeretem és komolyan tervezek vele őt tartom a legszebb lánynak a világon és szeretném ha végre tiszta vizet öntenénk a pohárba és elmondaná,h mi baja van, de ha nem akarja nem kell elmondania, viszont akkor hagyjuk egymást, mert ez így nem egy kapcsolat. Erre válaszolt,azt írta,hogy sajnálja,és ő is szeret,de jobb lesz ha tényleg megszakítjuk a kapcsolatot. Már bánom, hogy felhoztam a szakítást, nem akarom őt ilyen állapotban magára hagyni.