Külsőre bejön, helyesnek találom, de ha megérint, semmit nem érzek, sőt, néha zavar is. Lehet köztünk valami, ha emellett kedvelem mint embert?

Voltam hasonló helyzetben, jó néhány találkozás után rájöttem, hogy ennek semmi esélye. Kicsit túlidealizáltam a dolgot, igaz, hogy rendes, kedves srác, de ettōl még nem mondható tökéletesnek.

Te mibōl gondolod, hogy annyira “tökéletes” lenne?

Két ilyen kapcsolatom is volt. Tenyerén hordozott mindkettő, kedves, jóképű, okos, szóval minden tökéletes volt, de valahogy nem volt meg az a "szikra". Egy idö után már nem hogy nem szikráztam, hanem inkább halálra idegesített, ha a közelemben voltak.

Nem tudom, hogy miért találtam taszítónak ezeknek a pasiknak a közelségét, de így éreztem. Idővel csak még idegesítőbb lett mindkettő. Pedig amúgy tényleg semmi baj nem volt egyikkel sem.

Nem hiszem, hogy nálad majd változni fog ez az érzés.

Teljesen felesleges egymás idejét pazarolnotok.