Nők. Mitől lesz számotokra igényes egy férfi?

Tiszta belül a kocsija ill az egesz kocsira kényesen ügyel, nemet tud mondani nöknek kezdemenyezesre (vàlogat), preciz a munkajaban ill ha valamit csinal nem olyan "jo'van az úgy modszerrel teszi", ügyel a jo hirnevère, azaz hogy altalaban ö jofej legyen, van vàlasztott stilusa az öltözködésben, plusz jo modora, nem csalassal/szerencsével elert célok adjàk az igazi örömèt, hanem a sajat erejéböl nyert cèl az öröme, nincs elégedettsegerzese/neheebben teszi magat tul az olyanokon ha valami az àltala (el)vàrtnàl csak alacsonyabb szinten jön össze pl rossz helyre kap jegyet a moziban, vagy nem öt nevezték ki akàrminek, stb

Aki tulzasba esik az igényeivel, az màr àtcsap negativba

Pl tisztasagmania, màsok lenézése, haszonlesès, merev gondolkodas, kisebbsegi komplexus, stb

Nézd meg ezt a filmet:

[link]

A főszereplő jellemre ugyan nagyon gyenge figura, azonban megjelenésre, tartásra, kifinomultságra nagyjából az igényes férfi etalonja.

6os ez a csaj beállítottságától is függ.

Nem minden nő finomlelkű.

Attól, hogy van önkritikája és ha valaminek nekiáll, azt nem ímmel-ámmal csinálja, nem felületes, nem megy a mennyiség/gyorsaság a minőség rovására.

Nek dugja zsinórban a nőket, hanem tud udvarolni, beszélgetni, energiát tenni egy kapcsolatba, mint minden másba. Megválogatja, kivel áll le külsőre-belsőre... Nem ad ki a kezei közül silány munkát, nem csap össze vagy hagy félbe dolgokat. Felel azért, amit elvállalt és ez meglátszik az adott dolog minőségén is... Magára nézve is van önkritikája, tesz azért, hogy kinézzen valahogy, nem megy emberek közé úgy, hogy idétlenül vagy csövesként néz ki, van benne annyi, hogy ne viselje el otthon a bűzt, ha ragad valami a kosztól, ha ujjnyi vastag por van, mert ha már lakik valahol, akkor aziránt is felelősséget vállal és tesz róla, hogy nézzen is ki valahogy, nem pedig csak hagyja magára rohadni. Alapvetően megválogatja, miket fogyaszt, ha már alkoholt iszik, nem a gusztustalan petróleumízű kannást veszi, hanem negyedannyi minőségi bort, nem szemét kaját eszik minden nap, hanem igénye van a főtt ételre, amit szépen megtanult magának elkészíteni. Ha megjavít valamit, azt sem ímmel-ámmal csinálja, hanem egy szép, igényes munka lesz, ha valamit szétszed, nem csavarhúzóval feszegeti, hogy látszódjon a nyoma, ha vezetéket cserél, nem hagyja szétba szkodva a falat utána, hanem simára gletteli... Nem összecsesz dolgokat, hanem energiát fordít arra, hogy az esztétikus és a szükséges minimumnál jobb legyen. Például magára is, külsőre, belsőre. Ha valamit tanul, abban elmélyed, nem felületesen átfutja a dolgot és úgy okoskodik, hanem tájékozódik, ha valakivel beszélget, figyel arra, amit a másik mond, gondolkodik közben, emlékszik dolgokra, amiket korábban beszéltek, nem silány sablonválaszokat tol vagy ilyen ócska "namizu", "azjó" reakciókat lehet tőle csak várni, mert ő is egőnek érezné, ha csak ennyit tudna valamihez hozzászólni...

Szóval az önkritika, a lelkiismeretesség és a maximalizmus elenye.

Apám rettenetesen igényes ember, ő ezekre a dolgokra nagyon kényes volt örök életében. Számomra ez a normális például női szemmel, én is ilyen vagyok, nem kényszeresen, de azért ha valamit nem tudok normálisan csinálni, ég a pofám rendesen...