Ti milyen változást vettetek magatokon észre?

A hűséggel kapcsolatos viselkedés nálam is szinte azonnal jött. Mióta képbe került a párom, nem szívesen lógtam kettesben a fiú barátaimmal sem sokat, pedig aztán velük soha nem volt semmi köztünk. Szintén nem esett jól flörtölni másokkal, vagy ismerkedni, egyszerűen bezárult az ajtó és csak ő létezett. Sosem várta el, nem is tudott róla sokáig, egyszerűen én éreztem magamon, hogy ez a helyes.

A másik az érzelgősség. Kicsit mintha a "betört" volna. Előtte utáltam a romantikát, giccsnek tartottam, a színpadias vallomásokra csak a szemem forgattam és nem is igazán ragaszkodtam senkihez. A legtöbb embert magasról leszartam és azonnal kizártam az életemből, amint halvány jelét mutatta a velem kapcsolatos érzései ingadozásának vagy ha nekiállt követelőzni, zsarolni. Évek óta nem sírtam már mások előtt. Aztán jött a párom és annyi szeretetet adott, hogy ez a kemény szerep kettőnk között fölösleges volt. Mertem és akartam beszélni érzésékről, azóta ia imádom a kis romantikus gesztusait, a gyertyafényes vacsit és fürdést, a becézgetéseket és előtte mertem magam nagy nehezen elsírni is. Pedig előtte úgy éreztem, annyit voltam egyedül és annyiszor akartak csak szex miatt ismerkedni velem, hogy nem is reméltem, hogy tudok nemhogy nem bunkó lenni, hanem szeretettel fordulni egy ellenkező nemű felé és nem féltem a méltóságom minden pillanatban attól tartva, hogy én maradok alul.