Miért baj az,hogy 26 évesen szeretem ha egy férfi valóban udvarol, aki mellett nőnek érezhetem magam? Tudom,hogy manapság ez már nem divat, de nem adtam fel az álmom hogy megtaláljam az igazit.

Baj nincs vele, csak 100 évvel ezelőtti romantikát hiába vársz, mikor már rég túlvagyunk azon a koron.

Ez nem jelenti azt, hogy nincs férfi aki udvarolna normálisan és aki mellett könnyedén nőnek érezheted magad, mert rengetegen tudnak így állni hozzád, de hogy konkrétan a 30-as/40-es évekbe menjen vissza valaki, azért az sok. Magyarul nem reálisak az elvárásaid.

2020-at írunk ahol minden nőnek van egy tucatnyi választása, még jó hogy nem fog senki komolyabban udvarolni. Nőknek ott van a tinder és társai és nem vesz igénybe semmi különösebb erőfeszítést.

Javaslom hogy találj fel egy időgépet.

Egyrészt ez csak akkor működik, ha viszonozod is (hasonló gesztusokkal), mert az nem fog menni, hogy mindig ő csinálja ezeket, te pedig mint valami régi díva-paródia, így nagy kegyesen "elfogadod".

A vad szex hiánya, tényleg nem probléma, de ez és a '40-es évek erősen bigott világa között azért van pár átmenet.

#3 tökéletesen igaza van

Csak akkor várhatod el ezeket, ha szemlesütve hagyod hogy az urad hozza meg a te életed döntéseit, kiszolgálod és alárendeled neki magad.

Jöjj össze velem,én is ilyen vagyok.

22F

"Csak akkor várhatod el ezeket, ha szemlesütve hagyod hogy az urad hozza meg a te életed döntéseit, kiszolgálod és alárendeled neki magad."

Na pont ez az, ami nem így megy. Az emberek egyenjogúságához semmi köze a párkeresésnek.

És pontosan ezért nem szeretem, ha kinyitják az ajtót nekem. Amúgy nem zavarna, de tudom, hogy a férfi így gondolkodik: ha udvarias velem, akkor "alább való" vagyok, nem érdemlem meg azt a tiszteletet, amit egy másik férfinek, mint embernek ad.

7.

Vagy fordítva: Amikor az a gondolkodás alapja, hogy csak a férfinek KÖTELEZŐ kinyitnia, mindig és mindenkor. Fordítva nem is lehet. Miért nem? Ez annyira bigott. Nyissa ki az aki elöl megy. Vagy aki éppen siet.

De még jobb az automata ajtó, akkor nincs ilyen probléma.

Amúgy az életben én is emellett vagyok, mert a tanult, következetlen udvariasság sokszor a logika rovására megy.

Pl. kifele nyílik az ajtó. Megyek be. Ha jönnek ki, nyitom az ajtót, tartom, majd belépek.

Fordítva szokott gond lenni. Logika szerint ha mennék ki, és jön egy babakocsis, akár szemből, akár mellettem, mindig előremegyek, kimegyek a kapun, és úgy tartom meg. Na most rengeteg férfi úgy tartja, hogy bent marad, és karral próbálja kitartani az ajtót, ami, ha megvagyok szatyrokkal pakolva, nem megy neki, ezért csak szemből folyamat lökdösi az ajtót, hogy az ne bsszon hátba... egyáltalán nem gondolnám udvariatlannak, ha átlátná, hogy sokkal könnyebb arról megtartani egy ajtót, amerre nyílik, mint szemből tologatni.

De a kérdező most nem erről beszélt, hanem párkapcsolatról. Nekem is tetszene párkapcsolatban, ha kihúznák a székem vagy felsegítenék a kabátom, de annyira nem, hogy emiatt feladjam az emberségem, az egyenjogúságomat.

9.

Ezek a dolgok ezért is mentek ki a divatból szerintem. Ez már nem az a kor, mint régen, amikor ezeket pontosan ezért csinálták. Ez ugyanaz a kor, amikor a férfi dolgozott csak, a nők meg majdnem mind háztartásbeliek voltak.

A gond az, hogy néhány dolog maradt (sok helyen otthon még mindig a nőket csicskáztatják, a férfiaknak kötelező lenne elvileg sokkal jobban keresni, aminek előnye és bizony hátránya is van, az ilyen régi gesztusok pedig furcsává váltak a mai szem számára) néhány pedig eltűnt.

Ennek két megoldása lehetne, az egyik egy egyezményes és kvázi kötelező illem betartás, amolyan spanyol etikett mintájára, vagy leszarni az egészet és csak a pillanatnyi logika szerint alkalmazni. De még ezek sem igazán jók.

Ilyenkor picit örülök, hogy kevés ismerősöm van és azok is viszonylag távoliak. Annyira bonyolultak ezek az idétlenkedések a számomra.