Van ebből kiút?

Röviden a történetem: 17 évesen összejöttem egy csajjal, aki teljesen kisajátított. Akkor persze ezt nem vettem észre, csak amikor szakítottunk. Gyakorlatilag elveszítettem az összes barátomat, és a családomon kívül senkim sincsen. Alapvetően nincs baj velem. Tanult, önálló, helyes férfinek mondanám magam, el is kezdtem tinderezni. Jöttek is a kezdeti "sikerek", naponta egy tucat lány közül tudok válogatni, el is jutunk a randiig, de itt mindig elszúrom. Érzem magamon, hogy megtette a hatását az elmúlt 7 év. Nem alakultak ki a megfelelő szociális készségeim, és az elmúlt évekből a randik azok az első alkalmak, amikor kettesben vagyok beszélgetés céljából egy idegennel. Sorra szúrom el a lehetőségeket az esetlenségem miatt, és kezdek már nagyon frusztrált lenni. Valakinek sikerült már ilyen helyzetből kikerülnie? Érdemes lenne "gyakorlás" címszóval heti több randit tartanom, még ha nem is tetszik igazán a csaj?