Szerintetek fontos a korkülönbség?

Számomra fontos, én olyan +-2-3 évet tudok elképzelni.

27F vagyok

Ekkora különbség, és ebben a korban mindenképpen számottevő. Elsősorban azt tanácsolom, hogy ne azzal foglalkozz, hogy mennyire "gáz" vagy "illetlen" (ezekből a szavakból úgy érzem, külső elvárásoknak akarsz megfelelni), hanem hogy rád, rátok milyen hatással lenne ez a kapcsolat.

Az első dolog, ami kapásból eszembe jut, a gyerek-kérdés. Ha egyetemista vagy, akkor mire végzel, és lesz elég munkaviszonyod ahhoz, hogy gyereket vállalj, ő gyakorlatilag 40 körül lesz. Úgyhogy erre gondolni kell. Ja, és annyit még mindenképpen javasolnék neked, hogy ha oda jutnátok, mindenképp úgy vállalj gyereket, hogy neked is van egzisztenciád, végzettséged, munkalehetőséged, csupasz $eggre nagyon rizikós szülni. Ha meg a pasi arra bátorít, hogy hagyd abba a tanulmányaid, munkád, majd ő megoldja, akkor inkább menekülj el.

Másik dolog, hogy sajnos nagyon sok ilyen korkülönbséges kapcsolatban a pasi bántalmazó, aki direkt fiatal, tapasztalatlan lányokat akar becserkészni (figyelj a jelekre!), vagy ő maga is gyerekes, vagy legalábbis a korosztályához képest éretlen, erre is figyelj, meg fog mutatkozni.

Még egy akadály, hogy most nagyon különböző az élettapasztalatotok, életfelfogásotok, a prioritásaitok, az anyagi helyzetetek, az időbeosztásotok, és úgy általánosságban minden, amit meg lehet oldani, ha olyan habitusúak vagytok, de nagyon sokat nehezít a dolgokon. Illetve te az elkövetkező években nagyon sokat fogsz tapasztalni és változni, aztán nem lehet tudni, hogy ez milyen irányba lök majd - tőle távolabb, vagy hozzá közelebb.

Nekem volt egy hasonló sztorim, én 21 voltam, a srác 34 (de 2 évvel korábban ismertük meg egymást). Szerettem, de engem pl. nagyon zavart az, hogy egyáltalán nem ugyanazon a szinten voltunk. Ő egyedül élt egy kétszintes bérelt lakásban, én kollégiumban 2-3 szobatárssal. Neki volt egy stabil állása 10+ év munkaviszonnyal, fix napirenddel, én pedig tanultam, diákmunkáztam, ha úgy adódott, a beosztásom pedig ahogy esett, úgy puffant. Neki volt önálló keresete, én akkor egy évben tettem félre annyit, mint ami most az egyhavi fizetésem (és nem, nem kimagaslóan sok). Vannak, akik ezeken túl tudnak lépni, de nekem nagyon fontos az, hogy egyenlőség legyen, úgyhogy én nem ez az ember vagyok. :D Idővel beigazolódott az, hogy sokkal gyerekesebben áll bizonyos dolgokhoz, egy idő után "túlnőttem", hálás vagyok, hogy az életem része volt, de annak is, hogy vége lett.

Lehet, hogy ez most nem tűnik túl bátorítónak, de ettől függetlenül lehet olyan, hogy pont véletlenül ilyen "felállásban" találnak egymásra emberek, de véleményem szerint nagyon ritka, és eléggé rizikós, úgyhogy vigyázz magadra!

Semmit sem jelent a kor önmagában. A személyiség dönt, vannak tök érett fiatalok (nem sok, de vannak), és vannak infantilis középkorúak is...

Az számít, két ember mennyire illik össze, mindenben megvan-e az összhang, a szeretet, a kémia, stb.

Ha igen, akkor hajrá, sose érdekeljen mások véleménye.

Mellesleg a (nagyjából) azonos korúak házasságainak több mint fele válással végződik, ez is igazolja, hogy nem a kor számít.

Ha jól érzitek magatokat együtt, szeretitek, tisztelitek egymást, akkor mindegy, hogy egykorúak vagytok, vagy nem.

De sose dönts az alapján, hogy mit gondolnak mások.