Normális hogy az első randi után még nem tudom szeretnék-e vele kapcsolatot?

Persze, hogy normális. Amúgy a külső nagyon kényes téma, mert ha NAGYON nem az eseted, NAGYON nem jön be, akkor ne hitegetsd, ne menj második randira. De ha nem reménytelen, nem tragikus a megjelenése a te egyeni megítélésed szerint, csak ez-az nem tetszik rajta, de tetszik viszont más rajta, akkor érdemes lehet még randizni, ugyanis akit megszeretsz, azt szebbnek látod, mint azt jól tudjuk.

Én pl. exemet dögösnek találtam első randin, pedig nagyon átlagosnak találtam később. Volt egy plátói szerelmem, akit sosem találtam igazán jó pasinak, de nem érdekelt, mert vonzott. De vele nem lett semmi, az idősebb nőkre bukott. Aztán a jelenlegi pasim meg olyan, hogy eleinte volt rajta, ami taszított, de más meg tetszett. Összejöttünk, és ma már dögösnek találom. Persze változott is, jobb lett a haja, a ruhái. Nem tökéletes, vannak előnytelenebb részei, és? Kinek nincsenek?

Szóval mikor első randin nem jón be külsőre a partnered, mindenképp érdemes mérlegelni, hogy mennyire nem jön be.

Nem is annyira a külső, mint inkább az összkép, a kisugárzás (hang, stílus, gesztusok, mimika) a döntő nálam. Volt olyan, hogy annyira taszított a férfi kisugárzása (pedig külsőre az esetem volt), hogy el nem tudtam képzelni vele bármit.

De olyan is volt, hogy az első találkozáson nem fogott meg, sok minden zavart benne, de nem taszított kifejezetten. Neki adtam esélyt, volt második randi és akkor már megjött a vonzalom is.

Teljesen normális. Számomra az az "érdekes", ha valaki a legelső randi után közli, hogy "itt most mindennek el kell dőlnie". A romantikus filmek azt az illúziót kelthetik, hogy "szerelem első látásra", "a legeslegelső randin kialakul a hatalmas életreszóló szerelem meg az eufória".

Nem tudom: mi van amögött hogy "nem jön be", beszélgessetek, ne eröltessetek semmit és majd meglátjátok a kapcsolat alakulását.