Ha a haverodnak/barátodnak sikerül összejönni egy csajjal, aki neked is tetszett és udvaroltál neki, akkor mit csinálsz?

Hasonló már megtörtént abból a szempontból, hogy egy ismerősöm összejött egy olyan csajjal, aki amúgy nekem is bejött, igaz egyáltalán nem közeledtem a csaj felé.

A lehetőségek közül nem kimondottan tudnék egy konkrétumot sem kiemelni, hogy pontosan mi zajlott le a fejemben, és azt hogyan "mutattam" a külvilág felé.

Amikor megtudtam, hogy "lekéstem azt a vonatot", akkor csak annyit reagáltam ismerősömnek, hogy: Tényleg?! Az tök jó! :,D

Ezután egyből eltereltem a dolgot pár kérdéssel, hogy amúgy hol/hogyan ismerkedtek meg, és stb... (Így legalább nem kellett konkrétabb véleményt mondanom róluk.)

Az tény, hogy kicsit csalódott voltam akkor, és irigy az ismerősömre, de megpróbáltam inkább eltitkolni a dolgot, az esetleges konfliktusok elkerülése miatt. (Remélem sikerült is.)

Azóta meg már egyáltalán nem érdekel a dolog, mert kiderült egy s más a csajról... :,D

Fiatalon mindig azt hittem, hogy én választok párt magamnak... De azt mondta egy bölcs ember, hogy ez többnyire pont fordírva van: A nő választ... és akkor a legokosabb, ha meghagyja a fiút abban a hitben, hogy mégiscsak ő választott.

Hááát ez mellbe vágott akkoriban engem is, de később - pár tíz évvel - beláttam, hogy volt igazság abban. Hja...

És az van..., hogy egy másik embert látni szépnek, karcsúnak, aranyosnak... az egy dolog, mert annak is akar mutatkozni, mindenki.

De, hogy mi van belül, a lelkében, hát az csak szorosabb együttélés alkalmával domborodhat csak ki. Nem úgy, mint a melle a nőnek, vagy izma a férfinak! Mint tudjuk is.

És bizony... az ember nem pusztán egy hústorony, amivel szeretnénk vágyainkat kielégíteni, ugye...

Úgy hogy a válaszom a kérdésre:

Rájuk hagyom... hátha tényleg ők azok, akik egymáshoz valók. Mit lehet azt tudni?

És, ha lehetséges, akkor megmaradnak ismerősnek. Mondom, ha lehetséges, s mindenki egyetért ezzel a státusszal.

Az ERŐ legyen veletek!