Csak én tapasztalom ezt?

Ha jó fiúként kezdem az ismerkedést egy lánnyla, akkor szinte tuti, hogy a barátzónában ragadok, ha nem mutatom ki a jó oldalam, hanem rideg, távolságtartó és szemtelen, pimasz vagyok, akkor simán eljutok a bugyiig többnyire, de ugye onnantól kezdvem már nem lehetek jó fiú, hiszen a rossz fiús oldalamat ismerte meg és, ha el is kezdenék jó lenni a lányhoz, miután összejöttünk, akkor nagy eséllyel kihasznál, megcsal a lány. Hogy miért ilyenek a lányok, nem értem, de egyre jobban unom, hogy folyton színészkedve, egy ridegebb, szívtelenebb, távolságtartótt szerepkört eljátszva tudom csak elérni, hogy ne használjanak ki a lányok vagy ne rakjanak a barátzónába.

Én érzelmes összebújós dolgokra vágyom, de ha megnyílok őszintén érzelmileg egy lány előtt, akkor szinte biztos, hogy félredug vagy elhagy, olyan fura ez az egész vagy csak én tapasztaltam ezt eddig, srácok?