Mit tegyek, hogy megtudjak változni? Lehet ebből még kiút?

Köszönöm a választ!

Nos a barátnőm aki volt 17-20 éves koromig egy tiniszerelem volt. Összejövetelünk nélkülözte a szokásos köröket (első randi izgalmai és a többi) Tulajdonképpen csak "úgy alakult hogy elkezdünk járni", ismerni ismertük egymást 14 éves korunk óta. Szakítás amiatt lett mert felnőttünk és elnőttünk egymás mellől, közös megegyezéssel véget vetettünk neki (mai napig jóban vagyunk de neki van párja és egyikünk sem akar a másiktól semmit).

Szóval nem, nincs tapasztalatom a "lányok felcsípésében". Ami nehezíti a dolgot az első barátnőmmel erősen baráti kötelékekből indult ki a dolog és így is zárult. Ezért nincs más séma előttem. Én nem tudok egy kapcsolatot úgy elképzelni, hogy csak élünk egymás mellett nézem a meccset sörrel a kezemben a nő főz meg ez a klasszikus cucc nem menne...

Ami azt illeti, ilyen klasszikus agglegénnyé váltam. Csomó gyerekes szokást megtartottam. Tulajdonképpen olyan felnőtt lettem amilyenek a gyerekek akarnak lenni kiskorukban. A saját kereset és az önállóság által adott hatalmat arra használom hogy a hobbijaimat finanszírozzam olyan módon ahogy gyerekként értelemszerűen nem voltam képes. Biciklit veszek, a biciklimmel babrálok. Számítógépes játékokat veszek meg sorolhatnám.

Ha láttad a 40 éves szűz című filmet hasonlatos vagyok a főszereplőhöz a film elején... csak nincs egy vagon bábúm meg nem vagyok szűz se 40 éves.

Önállótlan az nem vagyok, mivel kb 18 éves korom óta alig látom a szüleimet és nagyon régóta egyedül kell éljek. Szóval nem az a mama kedvence típus vagyok.

Összességében: Nem tudok mit kezdeni egy idegen nővel. Mivel kiesett a nőkkel való tapasztalat az életemből egy jó nagy szakaszában olyan fura módon a 24,25 fölötti lányok "túl felnőttnek tűnnek (nem testileg, testileg rendben vannak! csak viselkedésileg) olyan túl komolyak és ijesztőek. Ehhez még jön az alap félénkségem ami már tiniként megvolt sajna.