Nőknél miért alap elvárás, hogy egy pasinak 2 különböző nővel legalább 1+1 évig kellett hogy tartson az expárkapcsolatának?

Kérdésedet inkább saját nevedben írd:

"Nők miért hajtanak el engem ....."

A fent leírt kérdésed b..romság, csak te vagy ilyen peches, hogy ilyeneket fogsz ki. Én ezért nem utasítanék el egy pasit.

Én olyan nő vagyok, aki "elvárta" a tapasztalatot, de csak a 30+ korosztályban.

Hogy miért?

Mert egy hosszú párkapcsolatban az ember olyan dolgokat tapasztal meg, amiket máshogy nem lehet megszerezni. Pl. hogy a kezdeti rózsaszín köd idővel elmúlik (mindenkinél), és olyankor bizony nagyon nagy tudatosság szükséges ahhoz, hogy a kapcsolat fennmaradjon. Hogy a kapcsolatban semmi nem magától értetődő és evidens, hogy szükségszerűen vannak konfliktusok, amiket kezelni kell. Hogy a másik nem olyan, amilyennek eredetileg elképzeltük, hanem egy kapcsolatban bizony sokat kell csiszolódni egymáshoz.

Párkapcsolati tapasztalat hiányában ezekkel sokan nincsenek tisztában: azt gondolják, hogy lesz valaki, és onnantól minden happy. Hát nem. A dolog "melós" része csak ekkor kezdődik igazán.

De még ha elméletben tisztában van is mindezzel, az elmélet teljesen más, mint a gyakorlat.

Nyilván az is számít, hogy olyan kapcsolati tapasztalata legyen valaminek, ami hasznos. Ha valaki pl. annyit tapasztalt meg, hogy a rózsaszín köd elmúlik, és utána máris szakít, az nem tapasztalat. Az sem, ha a konfliktusokat nem tanulta meg kezelni, hanem az exet hibáztatja mindenért, nem tanult a hibáiból.

Én ezeket a kezdeti botladozásokat már tizen-huszonévesen átéltem, és elég fura lenne valakivel "elölről" kezdeni úgy, hogy neki semmi érdemi tapasztalata nincs még benne. Nem szeretnék magyarázni olyan dolgokat, amelyek számomra már evidensek, nem szeretnék ott állni fél-egy év múlva, amikor jön a valósággal való szembesülés, hogy: "jé, ilyenek a szürke hétköznapok"?

Nem vártam el, hogy hány tartós kapcsolata legyen előttem a potenciális társamnak, de azért ne 2-3 hónapos járogatásokról gondolja, hogy AZ már kapcsolat. Az még inkább csak ismerkedés...

Engedtem az elveimből, amikor a párommal összejöttem: bár volt már hosszabb párkapcsolata, még nem élt együtt senkivel, én meg igen. Ezek a különbségek pedig az összeköltözéskor bizony kiütköztek, sok apró (!) konfliktust okoztak. Szerencsére tudtuk kezelni, de elképzelni sem tudom, hogy ha egyáltalán semmiféle tapasztalata nem lett volna, akkor azt hogyan tudtam volna átvészelni. Olyan lett volna, mintha felnőttként egy gyerekkel lennék kapcsolatban...

Én elhiszem, hogy ez bántó azok számára, akik nem rendelkeznek tapasztalattal, de higgyétek el, ha már lett volna hosszabb kapcsolatotok, akkor értenétek, és akkor ti sem akarnátok az alapoktól kezdeni az egész kapcsolatosdi tanulgatását valakivel, aki ebben totál kezdő.

Azt sose vártam el, hogy két különböző nővel legyen korábbi kapcsolat, bár ebben is van ráció... nem árt, ha az ember megtapasztalja azt is, hogy különböző személyiségű emberekkel másmilyen a kapcsolat.

Őszintén szólva itt, a gyakorin értettem meg az egésznek a lényegét: amikor olyanokat olvasok, hogy párkapcsolati tapasztalat hiányában sokan azt hiszik, hogy elég, ha valaki csak "esélyt ad", és onnantól megváltozik az életük a kapcsolattól, akkor csendben fogom a fejem... de tény, hogy párkapcsolati tapasztalat hiányában az ember ezt hiszi. Én is ezt hittem. 18 éves koromban. Aztán lett egy hosszú kapcsolatom, össze is költöztünk, és apránként kigyógyultam a naivitásomból.