Nagyon fáj, jól döntöttem?

A munkahelyen beleszerettem az egyik főnökömbe, aki 10 évbel idősebb, mint én. Mindig szemeztünk, meg viccelődött, udvarolt, sertepertélt körülöttem, azt hittem, hogy én is nagyon tetszem neki, és csak arra vár, hogy lépjek. Mindig mondta, hogy ha így fojtatja, sose lesz senkije (sokat dolgozik, hétvégén is),meg hogy csalódott a nőkben. Én ezeket mindet egyértelműen a közeledés jelének vettem. Aztán úgy gondoltam, nem bírom tovább, hogy nem történik semmi, beszélek vele, konkrétan rákérdezek, akar e valamit, vagy sem. Bementem hozzá, leültem elé beszélgetni, és kimondtam, hogy tetszik nekem... Azt mondta, hogy ez jól esik neki, de én mennyivel fiatalabb vagyok, gyerekes vagyok (pedig egyáltalán nem),és hogy sokat dolgozik, a munkája miatt nincs ideje kapcsolatra... Aztán a gyerekes vagyokon kiakadtam, és mondtam neki, hogy de hiszen nem is ismer, és azt mondta, hogy nem is akar megismerni... Én itt totál padlót fogtam... 24 éves felnőtt, érett gondolkodású nő vagyok... Évek óta dolgozom, egyedül élek és eltartom magam... Egyszerűen nem tértem magamhoz... Nagyon bánt ez az egész, mert amiket csinált, azt tényleg kb csak olyan pasi tesz, akinek nagyon tetszem... Ráadásul mások is mondták... Azóta máshol dolgozom, de borzasztóan hiányzik, próbáltam elfelejteni, de nem tudom... Nekem ő tökéletesnek tűnt... Mikor valaki felhozza őt előttem, nagyon rosszul érzem magam... Nem értem a viselkedését... Hogy ez mire volt jó...