Lányok, számotokra vonzó vagy taszító, ha egy férfi meglehetősen szókimondó?

Hogyha intelligensen, tapintatosan, a másik érzelmeit figyelembe véve őszinte az illető, azt nagyon tisztelem.

Ha őszintének álcázva (tök mindegy, hogy nyugodtan, tárgyilagosan, mert úgy is lehet sértő) de másokra való tekintet nélkül mond véleményt, az számomra a legalja, mert még azt se vállalja, hogy bunkó.

"nem érdekel, ki mit gondol, akinek nem tetszik, hát így járt."

Elmondja higgadtan pöpp iróniával amit ezután gondolsz vagy érzel, az a te dolgod lányként.

32/f

Szeretem és értékelem ha valaki őszinte,de néha csendben kell maradni, nem kell mindent kimondani. Főleg nem azonnal.

Én nő vagyok, és őszinte, szókimondó, de van amikor nem mondom ki, legalábbis nem rögtön, azt amit gondolok.

Tapasztalatból tudom,hogy jobb ez így. Volt már olyan,hogy kimondtam, igazat mondtam, őszinte voltam.Aztán átgondoltam és tudtam,hogy nem akkor, nem ott, és nem úgy kellett volna.

Az OK,hogy Benned nem marad harag, de nem biztos,hogy ezzel így van a másik fél is.És ha számít Neked, közel áll Hozzád, lehet,hogy amit akkor per'pillanat a nyakába zúdítasz másnap már nem is látod annyira vészesnek.

Taszító.

A szimpátia kialakításához úgy kell jó benyomást tenni, hogy közben önmagadat adod.

Tehát nem kell feladnod a szókimondást, de nagyon vissza kell fognod magadat, hogy ne térj el a közös témáktól, ne tegyél sértő megjegyzést, illetve az is jó megoldás, ha a „hibáidat” humorral tudod előadni, amin te magad is tudsz nevetni.

Utóbbinak a létjogosultsága ugye az, hogy az sem jó, ha csak a jó oldaladat mutatod, hiszen az átlátszó és zavaró... humor tudja rendezni a negatív tulajdonságaidat is úgy, hogy az emberinek tűnjön, önmagadnak, és végülis szimpazikusnak a partnered szemében.

Röviden szólva az ismerkedés alatt az a lényeg, hogy kielégítsük partnerünk társas (és egyéb 😉) szükségleteit.