A 40 körüli nőkhöz szeretnék szólni, de a férfiak véleménye is érdekel. Hogyan élnétek túl ezt a szakítást és e bánásmódot? Milyen konkrét lépéseket tennétek az új élet kezdete érdekében? Részletek lent.

Sziasztok. Volt egy nagy szerelmem, akivel úgy tűnt, nagyon jól alakulnak a dolgok. Kérte, hogy költözzek ki hozzá Írországba. (Ő egyébként magyar és itt ismerkedtünk meg, távmunkázott.) Nos, én felmondtam az akkori munkahelyemen, kiszedtem az összes (kevés) tartalék pénzemet a bankból (azért, hogy magamat tartsam el addig, amíg kint állást találok) és a lakásomat is feladtam volna, hogy vele lehessek kint. Eredmény: Kint 2 hét (!) elteltével elhagyott és vissza kellett költöznöm – a semmibe. Azért hagyott el, mert kint sírtam többször előtte és feszültebb is voltam a szokásosnál (vitatkoztunk gyakran), hiszen egy teljesen új kezdet roppant nehéz volt számomra! (Főleg, hogy úgy éreztem, nem állt mellettem igazán.) Ő pedig egy csupa mosoly nőt keresett és így már nem illettem bele a képbe. Ez volt márciusban. (Gyakran mondta egyébként, hogy nincs elég önbizalmam és árad a bizonytalanság belőlem.) Mikor hazajöttem, telefonon folyamatosan hülyített fél évig, azaz „kispadra ültetett” addig, amíg a kívánalmai szerint jobb nő nem akad számára. Mikor ez megtörtént (augusztus), telefonon röviden, hidegen közölte, hogy van egy új barátnője, nagyon szerelmes és mivel e hír hallatára nagyon összetörtem, nekem akkor egy kis lelki beszélgetésre lett volna szükségem, ám őt idegesítettem ezzel és néhány perc múlva közölte jéghidegen, hogy mennie kell, leteszi. Természetesen azóta sem nézett felém, hogy megkérdezze, mi újság. Az utolsó rövid beszélgetésünknél kiderült, hogy ő hagyta, hogy elolvassa a jelenlegi barátnője bármit, amit írtam neki Messengeren!! Pontosan tudta, hogy mennyire fontos nekem a lojalitás, de ő hagyta, hogy az új nő a legszemélyesebb gondolataimat elolvassa!! Úgy érzem, e tettével elárult engem.

Sajnos ő volt életem szerelme és azt hittem, hogy jó ember. Annyi minden működött köztünk! Én is felelős vagyok a kapcsolatunk alakulásáért, jól tudom. Nem volt elég önbizalmam. Ő viszont csak egy ugródeszkának használt engem. (Hogy túltegye magát az évekkel ezelőtti válásán és „elvezessem” őt a számára Igazihoz.)

Mióta ez történt, azóta úgy érzem ahhoz is hatalmas erőfeszítést kell tennem minden egyes nap, hogy reggel felkeljek és bemenjek dolgozni. Már nem tudok semminek örülni. Úgy érzem, meghaltam belül.

Hogyan élitek túl azt a helyzetet, amikor szinte csak olyan férfiakat vonzotok be, akik arra használnak, hogy kiheverjék az előző szerelmüket, aztán tovább lépjenek? Mit tesztek az elgyászolás és tovább lépés érdekében?

Úgy érzem, szétszakadok a fájdalomtól. Nagyon haragszom magamra is!

Szívből köszönöm előre is a segítő szándékú válaszaitokat!

N 40