Kinél hogy zajlottak élete szakításai?

Sokáig emésztgetve, sokszor figyelmeztetve. Addig-addig szart a fejemre, amíg ki nem ábrándultam belőle. De volt bőven lehetősége korrigálni és ugyanolyan boldogok lehettünk volna. Minden szakításomat pár hónappal -fél évvel korábban egy nagyon komoly beszélgetés előzte meg arról, hogy ez így nem oké és tarthatatlan...

Meg még nem csaltak, azt senkivel nem beszéltem volna meg, egyszerűen csak rávágnám az ajtót. Az én problémáim olyanok voltak, mint karrierizmus, igénytelenség és az én érzéseim ignorálása.

Első esetben nem én szakítottam, összetört lelkileg, pedig előre tudtam, hogy ez fog történni, és tudtam azt is, hogy nem fogom tudni megakadályozni. Sajnos annyira nem voltam jó sosem.

Másodjára meg mivel sosem találkoztunk élőben így egy "Szia és sok sikert az életben" mondattal. És semmi érzelmi kataklizma.

A komolyabb szakitasaim sírós búcsúval egymastol (mert pl elköltöztek a szüleivel jo messzire es nem tudtunk tenni semmit öngyilkossagi kiserlet is volt a pàrom részéröl, vagy masik pàrom késöbb kiràngattàk kiküldetésbe 4 évre)

Szoval a többi mind komolytalan volt.

Pl folyamat zsaroltak minden veszekedesnel szakitassal,(en alapvetöen egyetlenegyszer mondom ki hogy vége), az utolso éttermi ebednel mikor megint kezdte es suttogva kulturaltan balheztunk a nyilvanossag miatt, de megtudtuk volna egymast ölni szoszerint, amikor megint neki allt fenyegetni en csak hirtelen egyenes hàttal melyen a szemebe nezve szalutaltam ra egyet es hatarozottan bolintottam ra! Jol sziven ütötte ugyanis ez volt az ELSÖ es egyben utolso is hogy en "kimondtam" a végét, hirtelen bele is könnyezett es megfagyott benne a levegö, de beleuntam akkorra a folyamat terrorba, akkor került fel az i-re a pont.

Szoval pàrkent (raadasul völegeny menyasszony pàrként)mentünk be az etterembe, de mar egyedülàllokent jöttünk ki. A hàzassàg alatt is csak azt hallgattam volna, hogy különben elval otthagy stb.engem senki ne tartson rettegesben. Akkor àlltam ki magamèrt elöször igazàn.

Màsik exem betegesen volt fèltékeny, ami azzal jàrt hogy mindig szidott, alaptalanul vàdolt tàmadott, szeretetet nem kaptam, mentegetöztem, agyonbögtem magam feszt, bizonygattam de hisz szeretlek, es amikor màr kb kikészültem ugy rendesen az idök alatt, ujabb hasonlo veszekedesnel bevàgja nekem azt, hogy De, ö megbocsajt! Erre halkan en hozzatettem csak annyit, hogy de, én viszont nem. Onnanstol teljesen ignoràltam.

Az első viszonylag lazán, elmondta, felfogtam, elhoztam tőle az ottmaradt cuccomat, aztán még beszéltünk néha de semmi komolyról.

A második maga volt a pokol, mert úgy éreztem azok a dolgok amiket mond megalázóak és igazságtalanok. Aztán mikor vissza mertem szólni neki, még jól bele is gázolt a lelkembe, viccet csinálva abból, hogy nekem fájdalmat okoz. Még mindig nem hevertem ki azt a fokú kegyetlenséget, ugyanúgy összeszorul a gyomrom, ha visszagondolok rá. És akkor ismerősök és nők egyaránt, miért vagy ilyen visszahúzódó? Hát talán azért, mert az ember amint érzelmet mutat ki, jól beletaposnak és visszaélnek vele. Csak remélni tudom, hogy egyszer majd lesz valaki, aki ezt felejtetni tudja velem.

Az első kapcsolatom nagyon rosszul végződött, ugyanis a srác a hátam mögött kavart egy másik lánnyal, és jól titkolta... Aztan lebukott és szakitottunk. Nagyon szomorú voltam és fiatal akkor.

A második kapcsolatomban én szakítottam, mert teljesen kiábrándultam belőle... Teljesen megváltozott, agresszív és nemtörődöm lett...

A harmadik kapcsolatom pedig inkább barátság volt, mint szerelem, így ezért lett vége... De a barátság azóta is tart.

A negyedik pedig tart, és remélem sokáig... :)

3 het telt el onnantol h bevallotta h 7honapja csal, de a 2 eves gyerekunkert es a hamarosan szuleto gyerekunkert megprobalja megjavitani a kapcsolatunkat, de ha 6honap mulva is ezt az elsopro szerelmet erzi, o megy. Elso heten elkoltozott "gondolkozni", a csajhoz.

Masodik heten velunk karacsonyozott de ejjelente vagy sirt v titokban csetelt a lannyal. 3. hetet a szuleimmel toltottuk, mely depresszioba esett, igy vegul en mondtam h oke, ennek igy semmi ertelme, hagyjuk.

En kikoltoztem a gyerekkel, a lany bekoltozott "hozzank".

Szoval 3het alatt lettem boldog kismamabol egy masik varosban elo egyedulallo anya, valofelben levo no, aki masfel honap mulva egyedul szult. Osszes tobbi szakitasom ehhez kepest smafu volt.

#7

Ám legyen, de akkor a nőkre is kiterjesztve, mert ellentétes példát is ismerünk, nem is egyet. Meg amúgy is minden törvény legyen érvényes mindenkire.

Forditva max azert lepnek le mert veri a ferje meg stb.

Gyerekkel a nök nemnagyon ugralnak. Csak a ffiak.