Mi értelme van a kapcsolatoknak/házasságoknak, ha úgyis mindig szakítás/válás a vége?

nem mindig szakítás/válás a vége. sokszor az, de nem mindig.

milyen választ vársz? csalódtál, ez van. másnak meg összejön.

Az, hogy szakítás-e a vége csak a két félen múlik. Az emberek nagy többsége nem tud egy kapcsolatba munkát fektetni. Azt várja, hogy majd biztos magától működik és megmarad a szerelem hiába semmit nem tesz érte. Nem a kapcsolatokkal van a baj hanem azzal, hogy az embereknek fogalmuk nincs, hogy dolgozni kell értük és nem lehet TV előtt 20 évig punnyadással fenntartani.

Ugyan így lusták ahhoz is, hogy megfelelő társat válasszanak. Inkább beleugranak egy alibi kapcsolatba csak hogy valakivel lehessen gyereket csinálni mint hogy várnának egy kicsit a normális partnerre. Ha már az elején se szereted, hogy milyen a párod akkor persze, hogy később se lesz értelmes kapcsolatotok.

Aki veszi a fáradságot kifejleszteni azokat a tulajdonságokat (pl. megfelelő kommunikációs képességeket) amik kellenek egy kapcsolathoz, aki képes minden egyes nap energiát fektetni egy kapcsolatba, akinek nem az a cél, hogy végre valaki csináljon fel hanem képes normális szerelmi kapcsolatra várni annak nem fog véget érni a kapcsolata.

Ennyi erővel mi értelme van élni, ha úgyis meghalsz? Mi értelme van enni, ha úgyis éhes leszel később? Amíg tart, addig boldog vagy és kihozod belőle a maximumot.

Megfelelő társválasztással és a kapcsolat megfelelő ápolásával egyáltalán nem biztos, hogy vége lesz, de ha vége is lesz, akkor szépen meggyászolod, tanulsz belőle, felemelkedsz és mész tovább.

ezt a mindiget azért csak megcáfolnám...vannak pozitív példák is. Az én ismeretségi körömbe már több,mint 10 éve együtt van mindenki a párjával,férjével.

Előzőnek igaza van...jó példákkal felhozva

A kapcsolat mindig szakítással vagy halállal végződik.

De nem a végcélért indulsz el egy kapcsolatban.

Ez nem olyan, mint egy taxi út, hogy azért ülsz be, hogy odaérj valahova a végére.

Hanem ez egy olyan utazás, ahol nincs cél, hanem addig kell élvezni ameddig tart.

Az út időtartama és minősége maga az érték benne. Meg aztán az, amit tanultál belőle.

Tovább: Minek kitörölni segged, ha újra sz@ros lesz?

Minek új zoknit húzni, ha megint koszos lesz?

Minek lezuhanyozni, ha újra izzadt dzsuvás leszel úgy is?

STB.

Azért ennél már kicsit felnőttebben is gondolkodhatnál 28 éves létedre.

El kell fogadni, hogy ez egy ilyen műfaj. Ez a dolgok természete. Jóban van az ember a másikkal, aztán meg már nem. Tapasztalataim szerint oktalanság azt feltételezni, hogy ha kapcsolatot kezdünk, az hosszú és boldog lesz, az csak egyetlen végkimenetel a sok lehetséges közül. Remélni lehet persze, és törekedni is kell, hogy minél jobb legyen, de egy szakításon meglepődni?

Mintha a kaparós sorsjegynél az lenne meglepő, hogy nem nyert.

Nyugodj bele, hogy ez ilyen, és ennek tudatában kezd vagy ne kezdj.