Jogosan érzem magam rosszul?

Sziasztok. Volt egy kapcsolatom. A legelső. Hihetetlenül szerettem, az első évben minden csodás volt, kivéve a szexet. Az elejét szinte szétszedett, utána visszautasítások tömkelegét kaptam, mondván, hogy stresszes a munka miatt. Már itt kezdődtek a viták. Utána már kifejezetten rám ideje sem volt. A szüleire, a munkájára és a haverjaira természetesen mindig volt idő. Egy ideig volt, hogy csak baráti összejöveteleken találkoztunk, de elmondása szerint nagyon szeretett. Én is őt. Ha beszéltem, vagy beszélni szerettem volna a problémáimról/ arról ami bántott, akkor mindig csak "hisztiztem", szerinte nem jogosan persze és figyelmen kívül hagyott, vagy megbántódott azon, hogy megbántott (?). Régen szerette a kis gondoskodásaimat, egy idő után kiabált velem érte. Megkaptam, hogy nekem ajándékot keresnie valamilyen alkalomra hatalmas teher, természetesen ezeket az alkalmakat el is felejtette, de ő szeret. Azt is csak a majd 3 év alatt akkor mondta, ha nagyon megbántott, hogy szeret. Hülye naív én, ezeket mind csak mélypontnak tekintette, ami megjavítható. Éreztem, hogy baj van a kapcsolatunk van, mondtam szeretném megjavítani és ő is ugyanígy vélekedett. Pár napra ezután a beszélgetés után valami megváltozott. Régen folyamatosan írtunk egymásnak telefonon. Ezután már alig írt. Szinte csak muszájból válaszolt. Erre írtam, hogy úgy érzem megfojtom, majd ír, ha gondolja. Erre elszomorodott, hogy így érzem, és aznap este eljött szakítani. A szemembe sem volt képes nézni. Azt mondta, hogy ezt ő nem bírja, mindent meg tett,de nem tud mindenhol megfelelni, és már a találkozásainknál is csak azon idegeskedik, hogy mivel bántana meg. Őt ez felőli, és szerinte ez az elmúlt 4(?) év csak próbálkozás volt. Nem egész 3 évig voltunk együtt. Egyszerűen nem értettem az egészet. Nekem azt mondta nincsenek nagyon tervei a munkán kívül, de mikor megkérdeztem, hogy ha elköltöznék jönne-e velem, igent mondott, nem is olyan rég. Egy közös ismerőstől megtudtam, hogy már voltak tervei, csak nem velem, és már elege volt, hogy én csak folyamatosan mindenért hisztiztem nem jogosan szerinte.

Borzalmasan érzem magam, hihetetlenül haragszom magamra, hogy hagytam magamat így átverni és kifejezetten gyűlölöm is magamat érte, mert kitettem a lelkemet is érte. Pedig így visszagondolva borzalmas volt a kapcsolat, de egyszerűen mégis bánt, hogy így lett vége. Természetesen az összes rossz szakítós cliché szöveget megkaptam, ráadásul szinte az összes barátomat is elveszítettem. Szerintetek mitől lehetnék kicsit jobban lelkileg? 25l 30f