Szakítás után hogyan tovább?

Az én hibámból szakítottunk (nem történt megcsalás semmi ilyesmi, egyszerűen csak sajnos hajlamos voltam sokszor magamra venni.. Mindent is.. Ő meg besokkalt érthető módon).

Nagyon kivagyok. Eleve egy nehéz életszakaszom van, egyetemen végezni fogok, nyelvvizsgat kell tennem, munkába állni. De azt érzem, összeomlottam. Folyamatosan sírok, nincs étvágyam, nem tudok aludni és állandoan magamat marcangolom. Ő annyira szeretett, én is őt, de elrontottam. Egyébként maga a kapcsolat nem volt rossz, sokszor egy hullámhosszon voltunk, de a hisztijeim besötétítették a szép emlékeket is, ő pedig besokallt.

Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy az én hibám, én rontottam el, és ettől még rosszabb, mert még jobban emésztem magam. Volt olyan kapcsolatom korábban, ahol a másik csalt meg, az is nagyon rossz volt, de ott legalább tudtam, nem az én hibám. De itt igen.

Nagyon kivagyok, azt érzem, nem tudom, hogyan tudnék felállni és egyrészt a szakítást is feldolgozni, másrészt magamnak is megbocsátani, hogy én hülye, hagytam egy ilyen értékes embert elmenni az életemből. Szerettük egymást, nem az érzelmekkel volt gond.

Sajnos a az időben nem tudok visszamenni, így hát el kell fogadnom. Tudom, az idő enyhíti a dolgokat...

De most mégis kilátástalannak érzek mindent. És nem tudom, mit tegyek, mi legyen az első lépés, mert egyszerűen semmihez sincs erőm.