Ember akik voltak már komolyabb távkapcsolatban, hogyan lett vége?

Ha elveszted az érdeklődésedet. Vagy ő irántad. Akkor vége. Én 1 éve beszélek minden nap egy férfival, aki másik országban él és most nyáron fogunk csak először találkozni, de soha nem tudnám vele megunni a beszélgetést. Pedig voltak itt is olyan időszakok, mikor azt éreztem, én ezt nem fogom bírni, nekem kell valaki, akivel itt össze tudok bújni...de ő annyira különleges nekem, ennyire még soha senkivel nem voltam egy hullámhosszon. Remélem ez élőben is működni fog.

Volt már előtte is távkapcsolatom, azok max 2 hónapig voltak életképesek. Elvesztettük az érdeklődésünket egymás iránt és elhalt a dolog.

Mik voltak az első jelei annak, hogy szét fogtok szakadni?

- Kezdtem rájönni, hogy nem olyan, mint amilyennek az elején mutatta magát. (Ez persze a nem távkapcsolatoknál is simán előfordulhat.)

Milyen irányba kezdett haladni a kapcsolatotok a végső stádiumában?

- Hiszti és vergődés mindenért. :)

Mi volt az utolsó szög a koporsóban?

- Egy nagyon csúnya érzelmi zsarolással, illetve bűntudatkeltéssel való próbálkozás.

Van bármi, amit visszatekintve az egészre megbántatok/máshogy csináltatok volna?

- Többet várnék, mielőtt összejönnék vele, hogy normálisan megismerjem. Ebből nyilván az következne, hogy össze sem jöttünk volna.

Mennyi ideig tartott?

- Ismerkedés 1 hónap, kapcsolat 8 hónap.

Mik voltak az első jelei annak, hogy szét fogtok szakadni?- Megkérdőjeleztem, hogy tényleg szeret e még. Tudom hogy egy távkapcsolatban amúgy is nehéz az érdeklődést mutatni, meg törődni a másikkal, de nála a próbálkozás egy szikráját se láttam. Erőltetetté vált az egész. Mintha muszáj lenne mindennap beszélnünk, és nem azért csinálja mert akarja.

Milyen irányba kezdett haladni a kapcsolatotok a végső stádiumában?

-érdektelen lett..ha beszéltem hozzá, mást csinált, oda se figyelt. Kevesebbet keresett..és azt vettem észre hogy csak engem érdekel az egész kapcsolat.

Mi volt az utolsó szög a koporsóban?

-megláttam,hogy más lányokkal beszélget így hát rákérdeztem, én hülye próbáltam megértő lenni, majd másnap közölte, hogy ez így nem fog menni, megunt és nem is szeretett már jó ideje..ez van.

Van bármi, amit visszatekintve az egészre megbántatok/máshogy csináltatok volna?

-Én szerintem úgy bántam vele, ahogy én is szerettem volna ha ő bánik velem..talán lehettem volna változatosabb, bevállalósabb, nem tudom..nem bántam meg semmit, de ha jobban megismerem mielőtt összejövök vele, lehet nem megyek bele(mint az előttem válaszoló). Tapasztalatlan voltam szóval sokmindent nem tudtam helyesen kezelni.

Mennyi ideig tartott?

2 évig.

Mik voltak az első jelei annak, hogy szét fogtok szakadni?

-Mikor először észrevettem, hogy más palival beszélget és letagadta. Odáig volt harmónikus a kapcsolat onnantól egyre rosszabb lett minden.

Milyen irányba kezdett haladni a kapcsolatotok a végső stádiumában?

-Értékelhetetlen lett. Ami odáig jó volt, amivel odáig örömöt okoztam az már többé semmit nem ért. Igyekeztem szervezni közös programokat, nyaralásokat, több dolgot megvalósítani, de unalmas volt neki. Tettem félre a jövőre, de ő nem akart spórolni meg elege lett, hogy idézem "Nem fér bele mellettem egy virág vagy egy vacsora", közben Londonban és Horvátországban is nyaraltunk.

Mi volt az utolsó szög a koporsóban?

-Teljesen kisajátítóvá vállt és többé nem voltunk egyenlő rangúak a kapcsolatban, bár lehet sose voltunk csak a lila köd elvakított. Nem mehettem horgászni a családommal, barátaimmal amíg ő dolgozott, mert "amúgy is kevés időt vagy velem", mindennek úgy kellett történnie ahogy azt ő elképzelte, persze a végén már nem értettem egyet vége is lett.

Van bármi, amit visszatekintve az egészre megbántatok/máshogy csináltatok volna?

-Az egészet. A rengeteg időt, pénzt amit beletettem amíg ő "egyetemista, és amúgy is megszakad a terhei alatt".

Na meg, hogy nem léptem ki előbb, de a szerelem sok mindent felülír. Mai eszemmel 3 hónap után vége lett volna. Közel 3 évig tartott. Szakításom után/előtt már megvolt az új.

Mi 4 évig voltunk távkapcsolatban, havonta tudtunk találkozni, de mindig kitartottunk egymás mellett. Neki csak én voltam, nekem csak ő volt, nagyon erősen kapaszkodtunk egymásba. Soha nem veszekedtünk, soha nem volt negatív időszakunk, mindent meg tudtunk beszélni.

Szakításnak sem volt semmi előjele, épp el akartunk menni pár napra kiruccanni kettesben. 2 nappal indulás előtt hirtelen felindulásból szakított, és a pontos okát mai napig nem tudom. Én másfél évig harcoltam érte, többször is összeültünk személyesen átbeszélni a dolgokat, nagyon sok okot felsorolt, miért hagyott ott. De azért azt is elmondta, hogy a kiruccanás alatt akarta megkérni a kezem...

Az első jele az volt, hogy rájöttem már nem tudunk egymásnak semmit se adni, csak lehúzzuk a másikat. Meguntam, hogy az anyja vagyok, nem erre vágytam. Meg persze az egyéb problémák.

Nem volt utolsó csepp, egyszerűen már nyűg volt az a kapcsolat, pasi. Amikor nem úgy vettem már fel a telefont, mint régen, hanem az volt az első gondolatom, hogy mikor rakjuk le. Mikor már nem akartam vele találkozni, megcsókolni. Mikor egyszerűen nem érdekelt mi van vele.