Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szinte tökéletes kapcsolat, szeret nagyon, de mégse szerelmes(?), fiatal, még kalandozni akar. Mit tegyek?
Mindkettőnk részéről első komoly kapcsolat. Nekem egy rövid próbálkozásom volt előtte, de ott nem volt valódi mély szerelem. Neki meg csak alkalmik, de több is.
Igazán mély, erős, bensőséges szeretetteli kapcsolat alakult ki köztünk mindkét oldalról; de míg én szerelmes lettem és csak rá vágyom és a hibái ellenére is el tudnám képzelni vele hosszú távon is akár, addig benne ott van ez az érzés, hogy kalandozni akar, nem akarja lekötni még magát. Ettől tartottam az elején, hogy nem miattam fog megváltozni, és nem is bíztam benne, de akkor ő is elhitte még, hogy menni fog és komolyan akarta. Viszont másfél év után előjött neki ez az érzés, fiatalnak érzi még magát az elköteleződéshez. Nagyon értékel és szeret, ki is mutatja, és hogy tudja, ritka ez az összhang, hogy valakire tényleg barátnőként tudjon tekinteni, velem pedig el tudja képzelni komolyan.
De nem értem, akkor miért nem elég ez neki? Látom hogy ő is őrlődik ebben, de ez így nem jó, én monogám vagyok. Eljátszottam a gondolattal, de a nyitott kapcsolat csak összekuszálná, elrontaná az egészet. Ő lehet, hogy tud érzelemmentesen tekinteni a szexre, de én kötődni kezdek tőle, megölné azt az intimitást, amitől értékes a kapcsolat.
Fiatalok vagyunk, húszas évek elején, az teljesen normális szerintem, ha nem látjuk biztosan a jövőnket, de az nem, ha ennyire nem elég neki a kapcsolat, hogy máris az újdonság hiányzik. Nem konkrét személy, hanem a kaland, pedig nem unatkozunk, változatos az életünk. De ha ez lenne a baj, akkor is rajtunk múlik, mennyire tartalmas a kapcsolat, és bőven az, tudunk is rajta javítani, én is odateszem magam, nagyon fontos nekem. Szóval bármi is van, meg tudtuk beszélni, ezt azért írtam ki, mert tanácstalanok vagyunk.
Ennek mindenképp szakítás a vége? Úgy érzem, olyan jó és különleges, miért kéne eldobni? Nincs semmi gond ezen kívül. Hiába szeret nagyon ő is, és vagyok számára fontos, különleges, az a baj, hogy mégsem szerelmes úgy, mint én? Nekem szépen kialakult, egyre mélyebb idővel. Neki is erősebb a szeretete, kötődése, mégis nagy különbség, hogy hiányérzete van. Pedig velem minden megvan, testi-szellemi-lelki összhang. És teljesen jó minden, amikor együtt vagyunk, de ha nem, akkor én mindig vágyok rá, ő viszont ilyenkor gyakran érzi azt, hogy le kalandozna.
Valaki volt hasonló helyzetben? Mit tanácsoltok? Nagyon nehéz elengednem :(
válasza:
válasza:Én azt mondom, döntse el, hogy mit akar - ha nem (elég) jó neki így ebben a kapcsolatban, akkor beszéljétek meg és zárjátok le. Ő "kalandozhat" te meg idővel kihevered és találsz olyat, akivel egyeznek az igényeitek és az érzéseitek. Borzasztó nehéz lesz amúgy, de még mindig jobb így.
Olyanba semmiképp ne menj bele, hogy nyitott kapcsolat, vagy hogy "szakítotok", de szex marad köztetek vagy bármi.
Épp ez a bajom, hogy ritka jó összhang és mélység van köztünk. De nekem nem fér bele egyszerűen az, hogy mással legyünk. Nem vagyok birtokló, sosem féltékenykedtem, értem hogy kell én-idő, barátok is. De egyszerűen nem értem, tőlem miért nem elég a szex, nagyobb is az étvágyam. Nagyon rosszul esne, ha mással lenne, elveszne az intimitás, és még kevesebb energiája lenne rám.
Miért kell vadászni, miért kell ez az egójának, amikor tudja, hogy megkaphatna csajokat (ahogy én is pasikat), de nekem a tudat bőven elég. Miért nem annak örül, hogy itt vagyok neki én. Azt mondja, nagyon értékel, de nekem ez az ellenkezőjét mutatja...
Szerintem az is lehetne izgalmas, ha egymást hódítjuk meg újra és újra. Meg kell is. De ebbe mintha nem akarna annyi energiát tenni.
#2, az eszemmel én is tudom ezt. De borzasztó nehéz. Barátomnak is érzem, lelki társnak. Miért kell ezért elveszíteni egy barátságot is? Ő akarná, hogy legyen, és szerintem is butaság eldobni egy szeretett barátot, de nem tudnék túllépni. Szexelni nem akarnék visszajárni, tudom, hogy butaság. De nekem az is nagy kötődés, ha beszélünk, foglalkozunk egymással.
Olyan nehéz (és butaságnak tűnik) valamit eldobni, ami ilyen jól működik. Vagy hát ugye valami mégsem...
válasza: válasza:Tehát, adott egy top pasi, akiért nyáladzol, de ő mást is dugna. Az, hogy ezt ilyen hosszasan ecsetelted, csak azt mutatja meg, hogy mennyire naiv vagy.
Az a helyzet, hogy nem. Messze nem tökéletes a kapcsolat.
#5, szerintem ez teljesen természetes, nincs ezzel gond. Nekem is vannak néha ilyen kételyeim, fiatalok vagyunk, tapasztalatlanok, nem csoda, ha óvatosan állunk hozzá, nem pedig vakon, mint a tündérmesében.
Ezt a kételyt elfogadnám, bennem is van kis mértékben. Itt nem az a baj, hogy abban kételkedik, hogy jók vagyunk-e együtt, mert igen, el tudná magyarázni velem képzelni, ezekről is beszéltünk őszintén. Hanem az, hogy ott van egy erősebb nyughatatlanság, határozatlan vágy még másra. Nem más társra, komolyra, hanem laza, kötetlenre. De így ez nekem nem kerek.
De neked minden jót kívánok, szerintem ne marcangold magad, alakul az :)
válasza:Én nem hiszek abban, hogy van "kiélés", "kiélős korszak". De tényleg: mutassa már meg nekem valaki azt a listát, ami alapján azt mondja valaki, hogy most már kiélte magát?
"Szóval, tegnap megvolt az a fekete, múlt héten az anál, az orgia az pipa, meg törpével is... akkor azt hiszem, hogy készen állok az elköteleződésre, hogy családot alapítsak." Vagy mi zajlik ilyenkor a fejekben?
Ez nem így működik! Ez egy hedonista felfogás, és a hedonizmusnak csak egy szabálya van: nincs mérték.
Az a baj, hogy a barátod az elköteleződéssel lemondana a lehetőségeiről. Mert a hűség felelősséggel jár: egy érett személyiség ezt képes vállalni. Nem egy érhető elvárás, hanem súlyos jellemhiba.
Te egyébként nem tudsz tenni semmit, ha csak nem kidobod. Ha másért dobni akar (és akkor legalább tisztességes, nem megcsal), akkor az tőle függ. És én nem tudom sajnálni a srácot, hogy őrlődik: olyan, mint ha megnyerte volna a lottóötöst, aztán a nyereményét még felakarja rakni rulettre. De amikor a bank nyer, sokat fog sírni, hogy elveszített: ezek alapján meg se érdemelt.
válasza:Én is hasonló cipőben voltam mint a kérdező. Viszont én nőként vágytam kalandokra, míg a párom már elkötelezödött mellettem.
Néha elmentem bulizni (amikor még lehetett) a tudta nélkül, kb 4 hónapos időszak volt. Ott smároltam pár sráccal, húztam az agyukat, majd eltüntem a tömegben és hazamentem. Sosem ittam alkoholt és figyeltem a lebukás elkerülésére (más hajviselet, táska, kabát).
Ezt eljátszottam jópárszor, a párom nem sejtett semmit, mert nem éltünk együtt. Élveztem a hódítást, az újat.
Aztán meguntam, ennek már 1,5 éve. Azóta nem vágyok kalandra, hanem kizárólag a párommal vagyok. Ő nem vett észre semmit, a kapcsolatunk csak fejlödött tőle, mert rájöttem, hogy őt is meg tudom hódítani minden nap :D
A fentiekből következik, hogy lazán lehet hogy megcsal Téged, de nem tudsz róla. Megoldás: probáld meghódítani őt minden nap
válasza:Én sem hiszek a nem éltem ki magam dumában... Ha olyan ember van melletted akivel tényleg azt érzed hogy ő az akivel eltudod képzelni a hátralévő életedet, ha megvan a kémia, a barátság, lelkitársak vagytok stb, akkor az emberben megszületik az érzés hogy ezt nem szabad elengedni, mert ilyen nem lesz akárkivel... Aki megtalálja ezt, az nem fogja feláldozni kis kalandokér, annak nem fogja megérni... Sajnos a párod valószínűleg nem ezt érzi :( Biztos szeret, biztos jó a kapcsolatotok, de annyit mégsem jeent neki hogy lemondjon a "jelentéktelenekről". Ha gondolkodni kell azon hogy a barátnőd vagy a csajozás az régen rossz. Alapvető félelem mindenkiben van a jövőjét illetően, de amikor arra gondolsz hogy elengedd a másikat, akkor mindjárt jönnie kéne annak a másik félelemnek, hogy de akkor őt elveszítem... na ha ez nem erősebb a "nem éltem eleget" gondolatoknál, akkor elvan döntve.
Hasonló helyzetben vagyok, az én mostmár ex barátom is elszórakozgatott volna az örökkévalóságig ha engedem neki, hetekig "gondolkodott" hogy folytatjuk-e, együtt maradunk, vagy legyünk barátok és maaaajd egyszer lehet újrakezdjük. Na ne, hát velem biztos nem.
Hetekig vártam, volt hogy próbáltam meggyőzni, aztán már csak hagytam neki időt, de ő továbbra is ott tartott h "nemtudom, örlődök, jajj mi legyen".
Meguntam, aki ennyi gondolkodás után sem tudja mi legyen, arra nem érdemes várni, mert csak rámegyek lelkileg és fizikailag is.
Egy hete kiadtamaz útját, nagyon nehéz volt, megmondtam hogy én nemtudok barát lenni, emiatt sosem lépnék túl rajta, szóval hagyjon békén, nem kell tovább gondolkodni, lezártam.
Nagyon nehéz volt, azóta is kivagyok nagyon durván, de tartom magam, nem keresem, tudatosan építem le magamban a dolgot, pár hónap és TUDOM hogy jobb lesz. Az idő segít, mégha most nem is hiszi el az ember.
Neked is ezt ajánlom, közöld vele hogy ha ennyire bizonytaan akkor hagyjon békén, menjen amerre lát, és ne keresd, tűnj el. Ha ez nem téríti észhez, akkor sajnos semmi, és előbb véet ér a szenvedésed.
Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!