Hogyan lehet szakítani egy valószínűleg nárcisztikus nővel?

Mint minden kapcsolat, ez is nagyon jól indult, sőt túl jól, olyan volt az első pár hónap, mint amilyennek én elképzeltem, hogy milyen az amikor megtalálod a másik feled, az igazit.

Viszont azóta folyamatosan és számomra akkor még észrevehetetlen módon elkezdett terrorban tartani. Úgy értem, hogy elkezdett minden létező dologba belekötni, mindenből engem hozott ki rossznak, szr embernek, amit úgy magyarázott meg, hogy szinte el is hittem, hogy én vagyok a rossz, és, hogy velem van a baj, amint kiálltam magamért, egyből átváltott agresszívebb stílusba, káromkodás, kiabálás, és én mindig behódoltam, és amint behódoltam, megbocsájtott, és újra "szeretett".

Tényleg szó szerint minden nap minden szituációból azt hozta ki, hogy én rossz vagyok, ha fizetés emelést kaptam, akkor is, tényleg bármivel kapcsolatban, és tette ezt olyan hihető módon, hogy akkor még nem láttam át a szitán. Folyamatosan azt hallgattam, hogy én irritálom őt, de nem tudja, hogy mivel, csak idegesítő vagyok.

Az áttörés pár hónapja jött, amikor elkezdtem edzeni, munkahelyet váltottam, megismertem új embereket, és folyamatosan pozitív visszacsatolásokat kaptam, és akkor kezdtem el gondolkodni, hogy vajon mégsem én vagyok a rossz? + ezzel párhuzamosan már több cikket is elolvastam a nárcisztikus személyiség zavarról, és kezdtem összeszedni magamat.

Jelenleg ott tartunk, hogy a barátnőm még mindig folyamatosan leszól engem, folyamatosan éreztetni akarja, hogy ő a jobb, én a rosszabb, viszont már nem hódolok be neki, nem adom meg amit szeretne. Azóta úgy veszem észre, mintha kezdene kiábrándulni, és próbálna visszacsábítani, és megmondom őszintén, akárhányszor veszem rá magam, hogy oké na most, sosem tudom megtenni, mert mindig a megfelelő módon csábítgat vissza, aztán nyilván kezdődik minden előröl, de mindig valahogyan megmenti saját magát.

Nyilván most fura, hiszen eléggé egyértelmű, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, de "nem tudok szakítani", mert mindig eszembe jutnak a kezdeti közös emlékek, meg mindig a jót mondja jókor, és mindig megbékélek. + őszintén én még sosem szakítottam, és bennem van a félsz is, hogy mi van ha egyedül maradok a hátralévő életemben :D

Az lenne a kérdésem egyrészt, hogy tényleg egyáltalán nárcisztikus-e a barátnőm, másrészről pedig, hogy hogyan vegyem rá magam a szakításra?

23/F ha esetleg releváns lenne a kérdéshez.