Mi lenne a legjobb döntés?

Szakítottunk a párommal pár hete. 7 hónapot jártunk Ő nagyon szerelmes volt belém én is szerettem őt, mint embert. Jó ember , csak én nem tudtam úgy bele szeretni úgy ahogy ő belém, de jártam vele mert sajnáltam és azt hittem, hogy belé is tudok majd szeretni mivel jó ember és sokat szenvedett és megérdemli.

A kapcsolat alatt rám volt kattanva, ha nem tudtuk találkozni akkor veszekedett , magányos szerintem lehet azért, vannak barátai, de még is egyedül érzi magát. Egyedül érezte magát akkor is , ha nem találkoztunk mert nem tudtam menni, ő elkezdte , hogy milyen magányos , szarik rá mindenki. Nekem is voltak hiabim a kapcsolat alatt. Végül szakítottunk mert már bezárva éreztem magam akinek nincs saját élete, hanem őt kell kiszolgálni.

Jelenleg baráti viszonyban vagyunk, ő akarta ezt , én beleegyeztem mert sajnálom. Ha beszélünk meg mindig reménykedik, hogy ossszejovunk majd a jövőben, én kifejtettem neki hogy erre nem látok esélyt. Ha írunk akkor mindig próbál odaszurni nekem , meg, hogy nárcisztikus szemelyisegem van , hogy így tudtam vele szakítani és hogy nem viselt meg úgy, mint öt, de már a kapcsolat közben is evvel a jelzővel illetett mivel , erős a személyiségem nem vagyok az az érzelgős típusú. Huszonévesek vagyunk.

Mi lenne a legjobb döntés , hogy ne szenvedjen Ő , tartsuk vagy ne tartsuk a kapcsolatot?