Hogyan viseljem el a szaktást a szeretővel, váljak-e közben ?

3 évig voltam szerető, 1 éves kihagyással. Idén tértem vissza az életébe újra. Házasok vagyunk mindketten. Eljutottam addig a pontig, hogy elválok - önmagam és miatta is. Félig el is költöztem már otthonról, telefont elő hagytam, szinte tudatalatt akartam már a lebukást. Ő viszont a 3 év alatt sosem szállt ki a férje mellől az ágyból, se külön szoba. Az utolsó 2 hónapban rengeteget veszekedtünk, találkozni se találkoztunk - került is, mert lebukott a gyereke előtt valaki mással (ami egy ártatlan üzleti vacsora volt), csak a gyereke félreértetté. A csaj hátra arc, "soha nem leszek szerető" szöveg, és visszasasszézott a 20 éves házasságába - amelyet végig túlélt - antidepresszánsok, és szeretők (köztük én) társaságában. Ma azt mondta - már nem tud kapcsolódni hozzám. Amikor megkérdeztem, hogy örökre vége-e részéről, azt mondta, hogy nem hisz az örökre dolgokban. Én meg szeretném elgyászolni mint a kapcsolatot vele, mint pedig a házasságom végére pontot tenni. Ő szeretne továbbra is a házasságában maradni, mert élhető őszinte életre vágyik úgy, hogy a férje csak meg ne tudja mi ment köztünk, "mert kibaxxa" őt. Én pedig olyan őszinte életet szeretnék, hogy mindenkinek elmondunk mindent - ha már őszinteség - felvállalva a cselekedeteinket. Hogyan felejtenétek el olyan valakit, aki egyik nap a szemeidbe sírja, hogy "Te vagy az", 2 hónapjára rá, meg menekül előlem, mert család, férj, anyagiak, felújítás, 47 évesen nem kezd új életet, stb. stb... A házasságommal sem tudok mit kezdeni, ha csak lehet szeretnék elválni idővel, akár 3.fél nélkül is, gyermekekkel. Végig csinálta-e már valamelyikőtök ezt az élethelyzetet? Kibírható a kettő egyben, majd új életet kezdeni ?