Hogyan tudnám túltenni magam a szakításon és az utána levő viselkedésén, meg mindezen az egészen, ahogyan bánt velem?

Előre is elnézést szeretnék kérni, próbáltam röviden leírni a folyamatot, hogy mi vezetett ehhez, de így is rettenetesen hosszú lett.

Hosszú kapcsolat volt, így nem tudom hogyan tegyem túl magam a dolgokon és azon, hogy miért így viselkedik. Hogy miért hazudott annyit és legfőbbképpen, hogy miért így kell ezt kezelni ennyi év után, 26 éves felnőtt emberekként. És hogy miért érdemeltem ezt, mikor mindent megtettem érte amit csak lehetett.

Nem így szerettem volna elválni, én normálisan akartam, nem utálkozni és ilyenek, de csak utálkozást kapok. Letörölt mindnehonnan, és minden létező olyan embert is aki hozzám köthető. Nem veszi fel a telefont sem, pedig csak a cuccaink átadását szeretném megbeszélni, meg egy normális utolsó beszélgetést, hogy rendesen zárjunk le egy hosszú kapcsolatot, de betett a korlátozottak közé messengeren is, így ott sem tudom elérni.

Én szakítottam, nagyon nem szerettem volna, de muszáj volt. Az odavezető utat pedig próbálom amennyire csak tudom röviden összefoglalni.

Nem régen volt a diplomaosztóm ott gyülemlett fel az a rengeteg apróság és nem csak betelt, de el is tört az a bizonyos pohár. Előszöris azzal, hogy miután megkaptam a diplomámat és az ünnepség végén mentem a családomhoz nagy boldogan, akkor annyit sem volt képes mondani, hogy "Gratulálok". Mindenki más gratulált, attól függetlenül, hogy nem adták még ők sem oda az ajándékukat. Mert vártam, vártam, hogy mondjon valamit, aztán mikor már mondtam neki, hogy azért gratulálhatna, akkor kiakadt mint az állat, hogy mi van akkor ha ő nem most akart, hanem mikor az ajándékomat adja oda? Erre mondtam neki, hogy de senki más sem adta még oda, majd otthon fogják, most csak a virágot hozták el, de ettől függetlenül gratuláltak. Nagyon nagyon rosszul esett őszintén megmondom. Aztán mivel ő még nem volt diplomaosztón, így mondtam neki, hogy illik virágot vinni és szeretnék is tőle kapni egy csokrot, mert örülnék ha a párom hozna egyet. Hát nem hozott, mert elfelejtette. Utána csináltunk képeket a családdal, a legjobbbarátnőmmel és vele is. Egyetlen egy képen sem volt képes mosolyogni akárcsak egy picikét sem. Mindenki mással mindig teli szájjal vigyorog a képeken, de velem egyen sem képes, sőt oly annyira nem mosolygott, hogy rendesen inkább úgy néz ki a képeken mintha fintorogna. Ez tudom valakinek nevetségesen hangzik, de elhiheti, hogyha mindenki mással vigyirog a képeken csak a párjával nem, akkor az neki is egy idő utan fájó lenne. Aztán mikor az ajandékomat adta oda, akkor még csak egy táskába sem tette bele, vagy csomagolta be, úgy adta oda ahogyan azt a futár a kartondobozában hozta, még a szállítási címkét is rajta hagyta. Őszintén megmondom, hogy rettenetesen hatott az egész. Olyan volt, mint aki a háta közepére sem kívánja ezt az ünnepséget és az ajándékot is ahogyan odaadta ezt sugallta. Még a szüleim is megjegyezték, hogy ez elégge fura volt, pedig sosem szólnak. Utána látom, hogy egész hétvégén valami leánnyal beszélget, kiderült hogy azért, mert kicserélte a csaj kocsiján az izzókat. (Nem autószerelő a volt párom és nem is barátok, a túrájának a területén ismerte meg a csajt az egyik boltban, ahova mindig visz csomagokat, mert csomagpont is a bolt.) A csajnak meg állítólag van barátja, de én nem tudom, mert szerintem nincs olyan férfi a világon, aki ne tudna kicserélni egy nyamvadt izzót egy kocsin, pláne ha a párjának kellene kicserélni. És nincs olyan férfi a világon, aki ezt elnézi, hogy a nője egy random csávóval cserélteti az izzóit, aki a futár gyerek a területen. Aztán rájöttem, hogy ez ugyanaz a csaj akivel még tavasszal akart találkozni és elmenni kávézni (engem lemondva), de aztán a csaj lemondta állítólag. Már akkor is nagyon kiakadtam, hogy mi ez már, hogy más nővel találkozgat, de kiakadt mint az állat, hogy miért nem bízom benne, nincsen semmi csak barátok. Én erre mondtam, hogy mert már voltak nőügyei és újfent kiakadt, hogy az már régen volt és azokkal sem volt semmi legalábbis még együtt voltunk. Kétszer szakítottunk, egyszer 2,5 éve, egyszer pedig 1,5 éve. Az első szakítás előtt 3 évig együtt éltünk, azóta pedig én itthon a szüleimnél, mert még tanultam, ő pedig a főváros közelében maradt. De nem lakunk messze egymástól, egy óra vonat, vagy 45 perc kocsival. Szóval nem valami nagy távolság. Most terveztük az összeköltözést újra, a közös életet meg mindent. De aztán jött a diplomaosztóm és mindez kiderült. Nem volt elég ez a leány, de mikor megkérdeztem, hogy mikor találkozunk újra, akkor közölte, hogy nem is gondolt rá, majd elmondta, hogy a következő hét miért nem jó, majd az azt követő és az azt követő sem, mert neki programjai vannak és majd találkozunk augusztusban. Ez tette be a kaput. Miután megírtam neki, hogy ez nagyon nem jó így és nagyon fáj, akkor beismerte, hogy valóban eszébe sem jutott, hogy megkérdezzen és el is felejtette, hogy találkoznunk is kéne. Konkrétan elfelejtette a saját barátnőjét. Ezt nem is tudom feldolgozni amúgy, hogy hogyan lehetséges, én még ilyet nem hallottam. A kifogása az volt, hogy már máskor is volt, hogy nem találkoztunk egy hónapig. Aztán mondtam neki, hogy igen, mert szakdogát írtam, utána vizsgaidőszak volt az egyik egyetemen, utána meg készültem az államvizsgámra a másik egyetemen. De végre van időm és együtt tudnánk lenni, de nem vagyunk, mert minden más fontosabb. Van egy munkatársa vele van folyton. Szószerint egész nap telefonálnak, utána meló után még elmennek strandolni, vagy bányatóra meg ilyenek, de még a hétvégét is vele kell tölteni. Már mondott le macskafelügyelet miatt, mert hogy a tesója elment valahova és vigyázni kell a macskára, a munkatársa miatt folyton arrébb vagyok pakolva, meg még random leányok miatt is. És mindezt átgondolva besokaltam. Minden szakításkor nő volt a dologban, az elsőnél én dobtam ki miatta, a másiknál nem tudtam róla, hanem ő rakott ki egy üzenettel, hogy pakoljak össze visz haza a szüleimhez egyik pillanatról a másikra. Aztán utána derült rá fény miután kibékültünk és véletlen elszólta magát. Már akkor is sejtettem, de mivel az előttem levő barátnője hónapokon át csalta egy sráccal, meg az apja is végig csalta az anyukáját, meg a második feleségét és a harmadikat is csalja köztudottan, csak elviseli az asszony, így hittem benne, hogy csak nem csinálja meg, mikor többszörösen, több szinten is tapasztalta, hogy milyen érzés és mivel jár egy megcsalás. Meg azt is tudtam, hogy nagyon megviselte az, hogy az előttem levő csaj megcsalta. Szóval szerintem joggal hittem benne, hogy biztosan nem tenné meg velem. Meg jegyesek is voltunk, mielőtt legelőször szakítottunk és állítólag meg akart kérni megint valamikor jövőre. De így utólag belegondolva, már biztosan hónapok óta csal és ez a meg akart kérni jövőre duma is hazugság. És az elmúlt időszakban a cselekedetei is azt mutatták, hogy kifelé kacsintgat, meg már nem akarja ezt az egészet. Mikor ezt meg akartam beszélni vele, hogy ez így nem jó, és úgy érzem, hogy nem akarja már ezt az egészet, akkor egyből az lett, hogy biztos én akarok szakítani, holott én nem akartam szakítani, csak szimplán meg akartam beszélni, hogy ez így nagyon nem jó, és hogy hogyan hat a viselkedése és nem csak én, de minden más nő is így érezné. Ezután nagy nehezen, de tényleg nagyon nyögvenyelősen, megbeszéltük és a folyamatos "biztos szakítani akarsz-ból" sikerült megmagyaráznom neki, hogy nem, nem akarok szakítani. Megígérte, hogy változtat meg azt is mondta, hogy nagyon hiányoznék neki, és szeretne velem lenni. Mondtam, hogy jó, de ha valóban nem változik a dolog, akkor én nem várok rá már többet. Mert azt is megmondtam neki, hogy jelenleg úgy érzem mint az ingyen k@rvája, akihez akkor jön, ha teli a puttony és ki kell üríteni, mert ez az elfelejtettelek, nem érek rá, fontosabb a macska, a munkatárs (aki amúgy férfi), egy másik leánnyal való találkozás, ez pontosan így hat. Ezen is amúgy nagyon kiakadt mikor mondtam neki. De egyszerűen ez tényleg így hat, én annyi programot lemondtam miatta, mert egyszercsak kitalálta, hogy mégiscsak idejön hozzám, akkor nekem mindent át kellett szerveznem, de én csak nyeljem le ha le vagyok parkoltatva minden másért. Fordított esetben ezekből amúgy olyan hiszti lett volna, hogy az elképsztő, főleg ha én akartam volna másik férfival találkozgatni, meg kávézgatni, meg ha én csináltam volna valamit egy random férfinak, akit éppen megismertem valahonnan. Ezenkívül még vannak dolgok, de azokat háttérismeret nélkül felesleges lenne elmondani.

Szóval így mindezek után, hogy kb ugarra lettem rakva, hogy már megint valami nő van a dologban, hogy gratulálni sem volt képes és semmi gondot nem okoz neki, hogy ok nélkül parasztok velem, besokaltam. Főleg miután kedden megbeszéltük, hogy változtat, utána szerda este besértődött, mert fáradt voltam és egyből elköszöntem és nem írtam elég smile-t az elköszönéshez, így úgy vette, hogy be vagyok sértődve, holott normálisan köszöntem el és előtte mondtam is, hogy rettenetesen fáradt vagyok már. Ezért csütörtökön megint elkezdte játszani a csendes büntetést és mindezek után ott telt be a pohár. A sok év alatt rengeteg fájó dolgot hozzám vágott, amiből konkrétan semmi nem volt igaz, rengeteg mindent lenyeltem, de eddig bírtam. Az ő viselkedése mutatta azt, hogy nem akarja ezt az egészet már. Erre amúgy ma kiderült, hogy már akkor hazudott erről a hetéről, hogy hol lesz mikor még bőven együtt voltunk. Minden arra mutatott, hogy nem akarja már, hogy arra vár, hogy jöjjön egy biztosabb és jobb, de addig nem lép. Én pedig megtettem helyette. Nagyon fáj, mert én nagyon szerettem, nem akartam szakítani, mindenki mondta, hogy a vak is látja, hogy oda vagyok érte meg vissza, de ezekután, hogy elfelejt, nem találkozik velem, megint nőzik, már nem bírtam tovább.

Szerettem volna normálisan szakítani, megbeszélni, én nem vagyok híve annak, hogy kígyót-békát köpködjünk egymásra. Két felnőtt ember vagyunk, lehetne ezt normálisan is, de beszélni sem hajlandó velem. Amint kimondtam, hogy vége, csak annyit mondott, hogy "oké, szia" egyből betett a korlátozottak közé és meg se nézte az üzenetemet utána és azóta sem, és törölt is. Én nem ezt szerettem volna. Sokáig együtt voltunk, megérdemelt volna a kapcsolat is és mi is egy rendes lezárást. Nem pedig ezt a gyermeteg utálkozást, főleg miután ő mutatta minden cselekedetével, hogy a háta közepére sem kívánja már az egészet.

Fáj, hogy így viselkedik, hollott tudja mi a véleményem erről a viselkedésmódról, és annak idején mikor még minden jó volt csak feljött egy beszélgetésben egy ismerős, aki szintén így viselkedett, akkor mondtam neki, hogy remélem ő sosem lesz ilyen bármi is lesz, hiszen ez a bunkózás, meg utálkozás, meg törlés nem vezet sehova sem és rettentő gyerekes is. Az, hogy törölt facen attól még az életből nem törölt ki, a múltjából sem tud törölni. Mármint én a többi exemmel sem gyűlölködöm, mindegy hogy ki szakított, normálisan kezeltük és ha látom, hogy boldog örülök neki, mert oké, nekünk nem jött össze, de emiatt nem kell utálni. És ez nekem most nagyon rosszul esik, mert nem értem miért ilyen, mikor ő viselkedett úgy, mint akinek nem kell már ez az egész, én csak kimondtam helyette, mert már nem bírtam több mindent benyelni és minek húzzuk egymás idejét, mikor látszik, hogy már nem akarja.