Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok ekkora idióta? Miért nem tudom elengedni?
Hát én már tényleg elgondolkodok a mentális egészségemen... fél éve "szakítottunk", nem is volt soha kapcsolat, még mielőtt lett volna bármi összevesztünk és kész. Fél évig szenvedtem, máig nem tudom miért, de baromira hiányzott. Már pár hete odáig jutottam el, hogy azt mondogatom magamban "soha nem jön vissza, ennyi volt, kész vége! SOHA nem beszélünk újra!" de fel-fel jön az emléke, és ezt már komolyan nem értem. Elengedtem, beletörődtem hogy végleg vége, és itt mondogatom magamnak ezeket, és mégis itt van a képe a fejemben, és asszociáció miatt beugranak dolgok.
Mi van ilyenkor, amikor saját magam ellensége vagyok? Fullra tisztában vagyok vele, hogy ez csak a hülye agyam játéka, mert valamiért ráfüggött erre a személyre, és most hogy nincs küzd érte mint valami drogos, és ez az egész csak egy illúzió, de miért nem tudom akkor tényleg elengedni, és kitörölni? Pedig én azt akarom, és kézzel lábbal küzdök érte, de nem érzem hogy sokat használna... :D
Tudtommal teljesen egészséges vagyok, semmi bajom nincs nem is volt, de már kezd ez egy kicsit aggasztani...
válasza:Idő..
Ha nem is volt köztetek szinte semmi akkor ne is sajnáld.
válasza: válasza:Oszinte leszek lool azt hittem csak en voltam ennyire bolond :D 18 voltam en is ugyanilyen szerelmes lettem valakibe akivel nem jottunk osssze
Keptelen voltam feldolgozni, pedig mar negy ev eltelt…valahogy o volt mindig a nagy o, pedig tudom h nem passzoltunk
Nekem az segitett a tovabblepesben hogy miutan az elso kapcsolatom veget ert, megprobaltam, hatha ujra tudunk kapcsolodni
Hosszu honapokig chateltunk, de nem hivott el. Nem tortent semmi. Idokozben kiderult h iszonyat elhizott, elhagyta magat. Kis ido es te se fogsz mar arra az emberre raismerni!
A vicc pedig h most fuzne, lajkolgat hajnalonkent…erdekes az elet:D
válasza: válasza:Nem lehet megkérdezni a másik felet hogy mit gondol rólatok?
Vagy végleg összevesztetek?
Azért kattogsz ezen, mert ez egy be nem teljesült dolog, vagy egy "félbehagyott érzelem". Úgy érzed legbelül hogy nincs rendes lezárása a dolognak. Ott van a mi lett volna ha.....érzése.
#7 úgy sem hinnék neki, mivel annyira nem volt szoros a kapcsolatunk hogy megnyíljon teljesen, és így mindig csak a felületes dolgokat mondta, nem egy extrovertált személyiség :D Az egyetlen dolog amivel bizonyíthatna, ha annak ellenére hogy mi történt legutóbb mégis felkeresne.
Én 1 hónappal az összeveszésünk után megkerestem mert annyira idegesített a dolog hogy csak én vagyok-e így, de megint olyan igenis meg nem is választ kaptam, megkérdeztem hogy tovább lépett-e, meg hogy ő neki is így a fejében járok-e,a válasz: "hát, néha gondolok arra mi lehet veled". Na ez most egy olyan válasz amit egy költő írna a versében, hogy annyi féle értelmezése van amennyit bele akar látni valaki :D Mert nem mondta, hogy "igen, tovább léptem", de azt se hogy "nem, még nem léptem tovább", és azt sem hogy "igen, te is mindig a fejemben jársz" meg azt se hogy "nem, egyáltalán nem jutsz eszembe".
De akkor úgy éreztem hogy túlságosan átbillent a mérleg, tisztára olyan volt mintha én visszakönyörögném magam vagy nem tudom, én már így nem bírtam folytatni, szóval ott akkor azt mondtam hogy akkor itt az ideje tovább lépni, és hogy valószínűleg többet nem találkozunk már. És így is próbáltam tenni, ez volt fél éve, de nem jutottam túl nagy sikerre felejtés terén :D
válasza:#8:
Én is introvertált vagyok, de velem lehet mélyebb dolgokról beszélgetni, sőt kell is. :). Ez nem azon múlik hogy ki az extrovertált.
Itt az a baj, hogy a másik fél NEM mondta ki hogy végleg vége, és te ezért nem tudsz túllendülni a holtponton.
Ez az "igen is - nem is" válasz csak arra jó, hogy neki legyen egy olyan érzése, hogy van egy személy akit ő talonban tartogat, ahová mindig vissza lehet nyúlni, ha éppen olyan kedve van. Mert tudja, hogy te vársz rá. Nem történik a részéről egy egyértelmű és félreérthetetlen lezárás. Magyarul nyitva hagyta neked a kis kaput.
Te hiába döntesz úgy hogy lezárod, ha a szíved mélyén azt érzed, hogy ő még hezitál (vagy csak úgy csinál), ebből még lehet valami.
Amikor találkoztatok akkor kellett volna egyértelműen kimondania neki is hogy ennek vége. Így "ha ló nincs, jó a szamár is" alapon mindig elő tudna kapni téged (te meg rohannál).
#9 hogy ha ott akkor azt mondta volna hogy részéről vége, akkor lehet most más lenne. Én akkor ott konkrétan megkérdeztem, hogy folytassuk-e ott ahol abbahagytuk, de megnézte csak az üzenetet, nem válaszolt rá, és 1-2 óra után besokaltam és akkor mondtam hogy jó akkor inkább hagyjuk a dolgot. Egy ilyen kardinális kérdésnél azért elég feszült az ember... Ez is megint egy olyan dolog, hogy most azért nem válaszolt, mert mondjuk vezetett éppen és ez egy kifejtős dolog, vagy azért nem mert még ő se tudta és át akarta gondolni, vagy amúgy se válaszolt volna rá :D
De ez hogy a mai napig nem keres igazából nekem elég arra, hogy tudjam itt a vége, és ez is az eredeti probléma forrása, hogy én le akarnám zárni de tényleg, de ez is olyan dolog mint amikor az éjszakában dolgozol és tudod hogy aludni kellene de hiába fekszel le az ágyba és próbálsz aludni nappal képtelen vagy, a tested nem engedi, este meg olyan leszel mint egy élőhalott :D Biztos van akinek ez megy csettintésre, de nekem nem :/ Mármint a felejtés, de akár az alvás is :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!