Jól cselekedtem, hogy elengedem?

Kiírom már magamból kösz ha elolvasod és kommentelsz.

Én 26F exem 24L. 7 év után szakítottunk barátnőmmel októberben mert összegyűlt sok apróság, plusz frissen költöztünk össze meg volt egy váratlan családi krízisem is és azt éreztem hogy megfulladok a problémák tengerében, nem éreztem a támogatását, elgyengültem és anélkül hogy rendesen át gondoltam volna minek is akarok véget vetni egy béna szakítás lett belőle konkrét indok nélkül csak ilyen meh, nem akartam vele aznap szakítani fel akartam hozni a problémákat, de úgy felidegesítette magát azon hogy én kimondtam a szakítás szót, hogy döntés elé állított hogy most azonnal mondjam meg mi legyen kilép az életemből vagy megjavítjuk ezt. Akkor abban a pillanatban nem tudtam egyszerűen döntést hozni, mikor már sokadjára kérdezte meg és nézett rám hogy: "na menjek el?" csak bólogatni tudtam könnyekbe folytva, már nem bírtam tovább azt, hogy én mindig megértő voltam és türelmes vele, votlak nagyon nehéz helyzeteink, ő elvesztette az édesapját mikor már 2 éve együtt voltunk, támogattam minden pillanatban mellette álltam mindenben segítettem amit intézni kellett és mai napig meggyászolom az apukáját hisz már én is ismertem és jóban voltunk, és az esett igazán rosszul, hogy amikor én vagyok a kakiban akkor kiabálni tud nem pedig megölelni és kitartani mellettem küzdeni értem.

A következő két hétben egész jól éreztem magam, az volt bennem, hogy felszabadultam, majd jött az exem két hétre rá és végleg elvitte minden maradék cuccát, na ott volt bennem egy törés, hogy ez tényleg megtörténik. Szakításra egy hónapra rá beleugrottam egy búfelejtő kapcsolatba, akkor ott azt hittem ez lesz a megoldás, minden mozdulatába láttam vagy beleláttam az exem és azt éreztem hú milyen hasonló ez a csaj jaj de jó lesz, majd napról napra rosszabbul lettem, vissza hallottam pletykákat közös barátoktól hogy mekkorát csalódott bennem az exem, mennyire utál hogy én máris mással kavarok ennyi év után stb. Véget vetettem annak a kapcsolatnak nagyon gyorsan, nem szerettem nem is értem minek csináltam, gyakorlatilag ha három hetet "jártunk" sokat mondok. Majd felkerestem az exem, hogy nekünk lenne még mit megbeszélni mert 7 évet így lezárni nem lehet, borzasztóan szégyeltem magam, akárhányszor belegondoltam miket élhetett át a szakítás utáni hetekben a sírógörcs kapott el.

Majd adott egy esélyt, találkoztunk januárban és elmondhattam mit miért tettem, megegyeztünk hogy újra próbáljuk nem mondtuk ki hivatalosan de megegyeztünk hogy mással nem kavarunk, első másfél hónap szuper volt, sose volt ilyen jó a kapcsolatunk mint akkor, majd elkezdte felhozni a múltat megint, őt még zavarja az, hogy én kavartam azzal a lánnyal és, hogy voltam képes megcsókolni (több nem történt csóknál). Ekkor 1,5 hónap után történt egy fsza kis buli ahol miközben én kimentem cigizni táncolt egy idegen sráccal, mikor megláttam őket csak néztem hogy wtf, majd megálltam a parkett szélén megnézni mégis mi fog történni, hát ahogyan táncoltak az már nekem sok volt, nyakba hajolós nevetgélés mellkasára teszi a kezét nettó flört, kérdőre vontam, hogy ez micsoda és mit képzel magáról majd a fejemhez vágta, hogy nem vagyunk együtt azt csinál amit akar. Na innentől borult a bili, nem tudtuk ezt a bulis incidenst megbeszélni nem akarta elismerni, hogy át lépett egy határt azzal a tánccal, mármint ahogyan táncolt nem az a baj hogy táncolt valakivel. Időt kért gondolkodni, majd rá egy hétre leültünk megbeszélni ezt az egészet és ridegen közölte, hogy szakítani szeretne, olyan határozott volt, hogy röpke 9 óra beszélgetés után sem jutottunk dűlőre, teljesen elbizonytalanodott, szóval folyt köv másnap megint neki álltunk órákon át beszéltünk de ott már hajthatatlan volt, azt mondta nem tudja, hogy jó döntést hoz-e de azt érzi most ezt meg kell hoznia, így toltunk egy uccsó soft randit elbúcsuztunk egymástól, azzal a záradékkal, hogy még a jövőben bármi lehet én megígértettem vele, hogyha bármikor fel akar keresni nem habozik nem beszéli meg 52 barinőjével hanem felkeres az én ajtóm még nyitva áll.

Azóta eltelt majdnem egy hónap, én még nyitva tartottam azt a bizonyos ajtót egészen egy pár napja történt buliig, közös a baráti társaság, megbeszéltük felnőttek vagyunk tudunk viselkedni ezért ne menjenek tönkre ezek a barátságok, na de ő nem tudott viselkedni és feltétlen az egyik barátunkkal (sanszos, hogy kavarnak már a második szakítás előtt is voltak furcsa pillanatok) sikerült túl közelien táncolnia plusz egész este a sggébe lógott, na akkor eldöntöttem, hogy akkor ha ilyen fsz nem tud ennyire se tiszteletben tartani, hogy legalább egy közös bulin ne csinálja ezt úgy hogy tudja hogy látom, akkor ennek vége, félre hívtam beszélgetni és megmondtam neki, hogy most zárult be az az ajtó nem fogom keresni ne keressen, nem fogok többet közös rendezvényre jönni ha ő is jön stb.

Szóval az a lány akibe én anno beleszerettem akiért elmentem és küzdöttem a világ végéig is (nem vicc egy darabig 5000km választott el minket miután meg ismertem, és a hazajövetel után 7 hónapig udvaroltam mire beadta a derekát, az is egy külön szép történet, hogy viselkedett akkor velem de én akkor is küzdöttem és elmentem a falig sőt még arrébb is toltam azt). Ez a lány már nincs, ez az énje meghalt benne valamikor korábban, csak én nem vettem észre. Átverve érzem magam mert elhitette velem, hogy adunk egymásnak egy-egy tiszta lapot és úgy kezdjük újra.

Most ott vagyok, hogy kőkemény gyász, siratom ezt a 7 évet rengeteg képünk van, tonnányi emlék, hihetetlen sokat csavarogtunk és nyaraltunk ez idő alatt nagyon aktív volt a szociális életünk és pár dolgon kívül amit már a "második" nekifutásnál megoldottunk soha nem volt életbe vágó problémánk harmonikus volt a kapcsolat az igazi másikfél feeling. Most járok pszihológushoz mert már azt éreztem kell egy extra segítség hiába vannak angyon jó támogató barátok kiváncsi voltam egy szakemberre, ő igazából nem érti, hogy egy kapcsolat még ha nem is a csúcsán de egy magas pozitív szinten hogy érhet így véget. Főleg úgy hogy nem történt nevezetes esemény, megcsalás vagy hasonló robbantó. Azt nem mondtam el neki, hogy nyáron már azt tervezgettem, hogy télen megkérem a kezét, szereti a hegyeket meg a havas tájat, más sztori hogy miért de a gyűrű is megvan.