Szerintetek fontos vagyok neki, vagy csak azért mondogatja, mert nem akar megbántani? 21/L

Volt egy 2 éves párkapcsolatom. Már az elején is én voltam a kezdeményezőbb, ha én nem akarom mindenáron, akkor talán össze se jöttünk volna. Majd tulajdonképpen az egész kapcsolat alatt én voltam az, aki jobban akarta. Általában én hívtam fel, hogy találkozzunk stb. Az első 1 évben mondjuk lelkes volt a srác, szeretett velem lenni, imádta velem a szexet, de nem volt olyan szerelmes, mint én. Aztán egyre inkább hanyatlott a dolog, már szexelni sem nagyon akart, sosem ért rá találkozni. Én persze próbálkoztam, hátha jobb lesz. Végül a képembe vágta, hogy már nem kíván és csak barátként szeret, tehát legyünk csak barátok. Hajtogatta, hogy mennyire szép vagyok, értékes, okos és mennyire nem akar elveszíteni. Persze nekem fájt, de úgy gondoltam, hogy nem haragudhatok rá azért, mert nem szerelmes belém. Viszont most, hogy barátok vagyunk, ugyanúgy nem keres, ugyanúgy nekem kell utána futkároznom. Szóval nem nagyon érzem, hogy szüksége lenne a barátságomra. De akkor minek ragaszkodik annyira hozzá, hogy legyünk barátok?