Ti mit tennetek a helyemben? 7. éve leszünk együtt a barátommal. Én 21 vagyok, a párom 24 éves. Gimis első szerelem mindkettőnknek.

Nem élünk meg együtt, mert meg a családját anyagilag támogatnia kell, mivel apja elhagyta őket és van 2 húga is. Tudnotok kell, hogy szeretek neki mindent megadni, főzni rá, meglepni, masszírozni, bújni. Édesanyja sosem főz és rendetlen. Ezert is tartom fontosnak,hogy házias legyek! A gondom, hogy a páromnak olykor vannak olyan beszólásai, hogy még fiatal a házassághoz, utazni akar és élni meg más nőkkel lenni, mert később bánná, hogy ebből kimaradt. Én mondtam neki, hogy értékes, ami köztünk van, és ha igazan szeretne nem gondolkodna így. 2 hétre szétmentünk, én szenvedtem, húgai elmondása szerint ő is sírt titokban. Aztán kimondtam, hogy menjen, vége, akkor meg visszajött, hogy velem akar lenni.. Érzem, hogy igazat mondott, de néha rájön a dilihopp, és akkor minden csajt megdugna, amit ha megtenne, elhagynám örökre, mert kiábrándulnék. És mondott ilyet, hogy az igazi egymásnak teremtett párok újra egymásra találnak. A viselkedésemben próbáltam változni,lesz.rni, nem hívni telón annyit, és úgy látom, hogy ez bejött. Boldog velem mostanában, de meddig?? Ha valakinek jó tanácsa, tapasztalata van ilyenben, segítsen nekem! Mert nem akarom olyan valakire pazarolni az időm, aki sosem fog eléggé becsülni..